Egy rablóbanda megállítja a gyorsvonatot, és a vezér kiadja a parancsot:
- A férfiakat kifosztani, a nőket megbecsteleníteni.
Az egyik rabló azt mondja:
- Főnök, talán a nőket ne bántsuk.
Ebben a pillanatban kiszól egy hang:
- Maga csak ne avatkozzék bele a főnök dolgába!
Kovács a villamosmegállóban találkozik Szabóval, aki sziszegve cirógatja kipirult arcát.
- Mi baj? - kérdi Kovács.
- Képzeld, mi történt velem. A villamoson mellém ült egy csinos, fiatal leány.
Alaposan megbámultam. „Kíván valamit?" - kérdezte ő. „Igen - mondtam én -, de sajnos rajta ül." Erre pofonvágott.
- Meg is érdemelted - mondja Kovács.
- Igen, de ráadásul a kalapom is tönkrement, amit magam mellé tettem az ülésre.
Egy utas panaszkodik a villamoson:
- Hihetetlenül modortalanok ezek a mai fiatalok! Semmi előzékenység!
Mire a másik utas:
- De hiszen magának éppen most engedte át ez a fiú a helyét!
- Igen, igen, de a feleségemnek még mindig állnia kell!
Kovács Amerikába utazik, és találkozik Szabóval, aki egy gyönyörű autóból száll ki. Összeölelkeznek.
- Hogy gazdagodtál meg? - kérdi Kovács.
- Amikor megérkeztem, bementem egy üzletbe szolgálataimat felajánlani. Hiába magyaráztam és erősítgettem képességeimet, a főnök kereken elutasított. Kijöttem az üzletből, de a küszöbön, ahogy kiléptem, észrevettem egy tűt. Lehajoltam és felvettem...
- Hagyjuk - vág közbe Kovács -, ismerem ezt a mesét. Azt akarod mondani, a kereskedő meglátta, hogy egy tűt felveszel a földről, és takarékosságodért fiává fogadott. Ez már régi mese...
- Ugyan - mondja Szabó -, a kereskedő nem látott semmit, s én a tűt igenis felvettem, mert a végén egy szép, nagy briliáns volt.