A jégkorszakban a Balaton-vidéken megfordult ősemberek életéről tanúskodó eddigi barlangi leletek és ásatások meglehetősen szegényesek és hézagosak, még a legjobban ismert lovasi és ságvári települések esetében is. A kutatásokat végző régészek iparkodnak a tudomány megkövetelte szigorú tárgyilagossággal, a leletek precíz leírására törekedni, a következtetések levonásánál is mellőzve a fantáziát. Gáboriné Csánk Vera „Az ősember Magyarországon" című könyvében így nyilatkozik erről: „... a kutatónak a nem szakmabeliekhez képest szinte semmi fantáziája sincs! Vagy ha mégis van, akkor a hibalehetőség egyre növekszik. Csak minél egzaktabb vizsgálat, minél nagyobb pontosság, hideg agyú mérés. Azért olyan nehéz az ősember koráról, életéről szórakoztatóan - de hitelesen is - írni." Mégis megkockáztat egy fontos következtetést: „Az ősembert teljesen indokolatlanul, jóval primitívebbnek képzeljük, mint amilyen volt, sőt, amilyen nem is volt."
A ságvári településhelyen már az 1930-as években folytak ásatások, de a teljes feltárásra csak az 50-es évek végén került sor. A lovasi ősemberi festékbányát 1951-ben fedezték fel. A Balaton-felvidék Lovas, Csopak és Felsőörs által közrezárt háromszögében nyitott murvabánya területén véletlenül bukkantak a jégkorszaki Neander-völgyi ősemberek festékbányájára. Az ott talált ősemberi bányászszerszámokon túlmenően semmilyen egyéb feltárás vagy lelet nem szolgáltatott létükre utaló további támpontokat, arra vonatkozóan sem, hogy a környéken hol találhatott védett tanyahelyet ez a vadásztörzs.Persze a közeli Tamás-hegyi Lóczy-barlang - mint ősemberi tanyahely - jobb híján megálmodott feltevés, hiszen akár löszfalba vájt üregben is meghúzódhattak. Kessler Hubert, neves barlangkutatónk egy megjegyzése kelthet némi reményt: „... a barlangban ugyan nincsenek őslénytani vagy ősrégészeti szempontból értékes leletek, de..." - „Véleményünk szerint még nem ismerjük a barlang minden részét. A kutatások folytatásától még sok meglepetést várhatunk."
A festékbánya művelésének koráról is megoszlottak a vélemények. Az itt talált bányászeszközök túlnyomó része a paleontológusok véleménye szerint az óriás gím csontjából készült. Ez az állatfaj nálunk a Würm 1-2 hideghulláma között terjedt el, tehát 40-50 ezer évvel időszámításunk előtt. Utóbb azonban kitűnt, hogy e csont- és agancsmaradványok túlnyomó része a jávorszarvastól származik. Ennek alapján a lovasi festékbánya kora i. e. 30 és 40 ezer év közé tehető. Még így is a legrégibb bányaművelőhely Európa földjén. Az ősemberek által kikotort bányagödrök térfogata alapján a régészek megállapítása szerint 24 köbméter földfestéket termeltek ki innen. Merő rejtély, hová tűnt ez a hihetetlen mennyiségű földfesték, ha valóban ennyi volt? A jelek szerint pánikszerűen, bányászeszközeiket is elhagyva, végleg távoztak e környékről. Miért és hová?
A lovasi ősemberi festékbánya környékén emberi csontmaradványok mindeddig nem kerültek elő. A bányaművelés kora, valamint az ott talált babérlevél alakú bőrkaparó alapján kétséget kizáróan Neander-völgyi embercsoport tevékenykedett ezen a vidéken.
A ságvári Likas-dombon a régészeti ásatások során mindössze két kunyhószerű építmény nyomait tudták megtalálni: egy földbe mélyített - valamilyen oknál fogva leégett - lakókunyhót, és egy nagyobb méretű, mongol jurtára emlékeztető építményt. Az 50x50 méter alapterületű táborhelyen talált 7 családi tűzhely számából következtetve eredetileg több lakókunyhónak kellett itt lennie, s a csontmaradványok szerint az évek során e területen 1200 rénszarvas esett a gravettik zsákmányául. Hová tűnhetett a többi lakókunyhó? Talán az időszámításunk évszázadaiban ugyanitt megfordult, tábort verő és erődítést építő rómaiak vagy talán a törökök tüntették el? A régészek megállapították, hogy a lakókunyhó kívülről égett le, belül nem volt tűzhely. A táborhelyen talált csontok zöme rénszarvasoktól származott, kisebb számban lócsontok, elvétve hódcsontok is előkerültek. A legnagyobb fejtörést egy átfúrt rénszarvas-agancs okozta: sátorkötél-feszítőként, vagy szíjpuhítónak használták? Esetleg a törzsfőnök botja volt? A táborszerte szétszórt vörös földfestékpor és a gyepvasércdarab a megállapítás szerint talán Balatonalmádi vidékéről származhatott. A kovakőből pattintott bőrfejtő szerszámok között egy obszidiánszilánkot is találtak, ami újabb rejtélyt jelentett.