A TŰZLIDÉRC

A lelke mélyén feltartóztathatatlanul érezte közeledni a lebukás előszelét, de igyekezett könnyednek mutatni magát.
- Felcsapott archeológusnak, Mr. Rascoe? Esetleg tudunk önnek szorítani helyet magunk között, a...
- Fejezze be a szellemeskedést, Meadows! Igazán nem lelkesít, hogy egy agyalágyult hülyével kell itt virrasztanom. Válaszoljon a kérdésemre! Hol van az a másik oltár?
Az öregember megsértődött a pimasz hangnemtől, amiből kitűnt, hogy a szimpatikusnak vélt hadnagy nincs többé, helyette egy vádló ül vele szemben és ez semmi jóval nem kecsegtetett. Nem tudott nem gondolni arra, hogy ez a perc is része az eljövendő balsorsának. De ha már úgyis eljön a végzet, nem adja olcsón az életét. Felpattant a székről, hogy legalább megpróbálja megfélemlíteni a tiszteletlen zsarut.
- Hogy merészel ilyen hangon beszélni velem!? A saját múzeumom falain belül!? Válogassa meg...!  
Nem fejezhette be a mondatát, mert Rascoe gondolkodás nélkül lekevert neki egy pofont, aminek az erejétől nekizuhant egy könyvespolcnak. Elvágódott a kövezeten, a megbillent polcról lezúduló irattömeg pedig félig betakarta, mint egy hajléktalant a Central parkbeli avar. Fortyogó dühvel tápászkodott fel:
- Maga alávaló szemét! Egy szót sem fog kihúzni belőlem! - kiáltotta, és zakója zsebéből előrántotta a 38-as Berettáját, amit engedéllyel viselt és többnyire magánál hordott. A hadnagyra emelte, és egy cseppet sem remegett a keze.
- Úgy látom, nem értett meg semmit, vén hülye! - mondta a hadnagy végtelen közönnyel, és leült az öreg székére. Rascoe rezzenéstelen szemekkel belevigyorgott az öreg képébe. Meadows kezdte felfogni, hogy ez az éjszakai kaland semmiképpen sem a véletlen műve. A legvalószínűbb az, hogy mégiscsak egy zsarolóval áll szemben, aki tud a rejtett titkairól, és most ki akarja aknázni az értékes információt, de előtte a maga szórakozására meg akarja félemlíteni és puhítani őt. Legfőbb ideje, hogy végre megszabaduljon ettől a szeméttől. Lövésre emelte a pisztolyt, de valami változás vonta magára a figyelmét. Rascoe ülő alakja olyan mozdulatlanná merevedett, mint egy gipszszobor. Szeme félig lecsukódott, mint aki túl sokat ivott és az alkohol végül győzött felette, vagy mint aki valamilyen transzállapotba került. Testének kontúrjai közül azonban életre kelt egy másik alak, egy kígyóként tekeredő, rettenetes szerzet, és felmagasodott Meadows feje fölé.
Az öregember torkát egy olyan sikoly hagyta el, amiről soha nem gondolta, hogy képes lesz hallatni. Eljött az idő, suhant át az agyán, és egy pillanat alatt belátta, hogy élete utolsó másodpercét éli.