A téridő istenei

ebook

Szerző: Nemere István

Kiadó neve: Adamo Books

Méret: 708 KB

Kiadás éve: 2013

Állomány formátum: epub, pdf, prc

epub ISBN: 978-615-5404-32-0

prc ISBN: 978-615-5404-33-7

pdf ISBN: 978-615-5404-31-3

prc Méret: 494 KB

pdf Méret: 781 KB

pdf Oldalszám: 205

Ára: 850 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

- Nagyuram, felkelt a nap.

A mondat egyszerű volt, és aki mondta, nem izgult. Egyszerűen tényt közölt. Nekem mégis azon a reggelen ez a mondat mást is jelentett. Még csak ösztönösen sejtettem, hogy ma vagy a közeli napokban történni fog egy és más. Vannak néha ilyen megérzéseim, millió ciklusonként egyszer.

A hátamon feküdtem, mint minden éjjel. Emberlétem éjszakáin így történt ez mindig. Immár három éve. A Csere Napja óta így feküdtem éjjelente, így mozogtam nappal - ahogyan most - ruganyosan, fiatalosan. Felkeltem. Azt hiszem, környezetem csodált is, hisz itteni koromra nem ez a jellemző. A velem egyidősek - kik láttak már több mint hatvan tavaszt - itt valóságos roncsok, szolgák támogatják őket nagy ritkán a nyilvánosság elé. Feltéve, hogy eddigi életükben vitték valamire. Aki nem vitte semmire, már régen eltűnt mások szeme elől, akkor is, ha még él. Házak mélyén tengődtek, ez itt az öregek sorsa.

- Milyen az idő? - kérdeztem. Már felálltam, látószögem megváltozott, a kőfalak hideg lehelete csontjaimba hatolt. Érdekes érzés volt. Jól működött a testem, mindent éreztem. Majdnem mindent. Legtöbbször csak később szerzek tudomást arról, ami nem teljesült, vagy működött ugyan, de tökéletlenül.. Ez alól emberi szerveim sem kivételek.

Szolgám feladta ruháimat. Megszoktam már ezt az öltözetet is. Megszoktam ezt a világot.

- Az égbolt szélén felhők közelednek nyugatról, de este előtt aligha érnek ide - hallottam a szabatos választ. A szolga fiatal volt és alázatos, amilyenek itt a szolgák általában szoktak lenni. Ámbátor mostanában ez is megváltozott, mióta Nerr ideköltözött. Tudom, egyetlen szavamba kerülne, és ez a szolga perceken belül halott lenne. Tudja ezt ő is. Hát vigyáz magára. E fajnál csak az állandó életveszéllyel fenyegetettség állapota biztosíthatja az engedelmességet, a hűséget?

Felöltözve léptem ki az erkélyre. Ez inkább terasz volt, széles és tágas; nagyon kedveltem ezeket a reggeli kilépéseket, hisz a korláttól szemem elé tárult az egész város. Nem túlzók - az egész Cerne, a Szökőkutak Városa. Cerne, az Aranykapuk Városa. Megannyi neve van még. Atlan központja, Istenek Kedvelt Lakhelye, ahol azért az emberek is megtalálják számításukat, persze nem mindenki. Jó ideje ismertem már a város és az állam eddigi történetét, nagyon-nagyon részletesen megtanultam róla mindent. Olyan dolgokat is tudtam róla, amikről az itt élőknek fogalmuk sem volt, nem is lehetett.

A nap kellemesen melegítette még hűvös tagjaimat, ez is jó érzés volt, kedveltem. Nem nézhettem bele a tüzes gömbbe, de erre nem is volt szükségem. Jól tudtam, mi történik benne. Most jobban érdekelt ez a közeli, kedvelt világ.

A körkörös csatornák középpontjában álltam. Palotám és a főtemplom majdnem a város közepén terült el, a kőpiramis a hátam mögött magasodott, de házam falától nem láthattam. A házrengeteget itt-ott kertek zöldje szakította meg. A levegőben most is a szokott illat lebegett; Atlan körül örök volt a tavasz. Láttam a síkságon a termőföldeket, parasztok hajladoztak ott százával, ma is a termést gyűjtik be. Holnap, holnapután feltűnnek küldötteik a téren, a templom mellett, hozzák majd az áldozati ajándékokat, én pedig átveszem tőlük. Az én nevem is Atlan, mint minden főpapé, századok, sőt évezredek óta.

Megfordultam, a hegyeket néztem. Nerr hazája hideg és szeles, messze van a partoktól, másféle emberek lakják. De ők is Atlan alárendeltjei, nekünk tartoznak engedelmességgel, akárcsak a tengereken túli távoli földek lakói.

Szemem még beitta a megszokott látványt, aztán lassan visszamentem a szobámba. A hálóban akkor már nem volt senki, az asztalon tálban az étek, korsóban az ital. És a gyümölcsök.

A napot a piramis tetején szoktam kezdeni.

Szemlémet az itteniek nagyon fontos eseménynek tartják, annak ellenére, hogy naponta ismétlődik. Különben is, más dolgokat tartanak ők fontosnak, mint én. De ez végső soron nem baj, úgy látszik, így kell ennek lennie. Az ember annyi mindenbe beletörődik - hát én sem lázadoztam. Ceremóniák, hosszan elnyúló folyamatok, viselkedési formák megkövetelése napirenden volt és én eleget tettem mindennek. Ez volt önmagamra kirótt feladatom.

A nap már elég magasan járt, amikor felértem a tetőre. A lapos térségen őrök álltak - megcsodáltam olykor, mily sokáig képesek mozdulatlanul állni. Bőr ágyékkötőjüket néha meglengette a könnyű szél, dárdájuk hegye előírásszerűén kifényesítve, arcukon komor nyugalom. Lehet, ezen arckifejezést is úgy tanítják nekik? Efelől még sosem érdeklődtem.

 

Ismertető:

Az egész emberi történelmen átvonul a jó és a rossz, Magnus és Negat harca. Atlantisztól az atom-tengeralattjárókig, sőt, az űrkorszakig vívják harcukat emberként és űrlényként is közöttünk, mellettünk - értünk és ellenünk...

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Mások ehhez vásárolták
Hasonló termékek

Copyright © 2009 - 2017 Adamo Books Kft.

OTP Bank - Általános ügyféltájékoztató