Autós - motoros túrák Magyarországon

Örvendetesen nő a motorosok száma: már nem csak különböző futárokat lát az ember az utakon - akik dacolva esővel, széllel, kipufogó gázokkal és a figyelmetlen autósokkal, róják sokszor kátyús útjainkat - hanem felfigyelhetünk igazi, motoros bőrgúnyába öltözött, nehéz gépeket vezetőkre is.

Messze már az idő, amikor csak időnként „suhant" el a legendás 125-ös Csepel mellett egy P70-es, s talán sokan már nem is tudják, hogy ez a speciális műanyag doboz a Trabant elődjeként került az utakra. Mindkét járgány iszonyatos kékes felhőt hagyott maga után. Kevesen autóztak és nem sokan motoroztak, talán ezért is vigyáztak egymásra. A motorozást ugyan keskeny utak, szekerek és jókora felfagyások nehezítették, de mégis, hétvégén kirándulni indult a család - s ha gyerekek is voltak, oldalkocsis motorral. Igazi menő volt, aki már Pannóniára válthatott, vagy NDK-ban munkát vállalva egy MZ-vel tért haza. Az egyetlen autós-motoros hetilap boldogan számolt be, hogy Bulgáriába merészkedett egy honfitársunk, talán egy Berva mopeddel?
Nemsokára megfogyatkoztak a motorok az utakon, mert megérkezett a várva várt (több mint 5 év előjegyzés után) Moszkvics, Skoda vagy Wartburg. A kényelmes - de lux kivitel is volt! -, esőtől, széltől és váratlan úthibáktól védő AUTÓ kiszorította a motorkerékpárt. Persze kirándulni is lehetett vele, de mintha kevesebb időt hagyott volna erre a pénzkeresés.
Sokaknak sikerült 3 évenként útlevelet kapni, és jól meg kellett tervezni a kiutalt 70 dollárból a 30 nap szabadságot. Nem sok idő és pénz maradt a hazai kalandozásra, vendéglátóink megszokták, hogy hozzájuk külföldről jönnek, a szegény NDK-sok itt találkoznak a gazdag NSZK-s rokonokkal.
Ma már mindez történelem, sok helyen leomlottak az embereket elválasztó falak, a világ kitárult és megmutatta, hogy milyen értelmetlen és gonosz játékot űztek velünk.

És megint megjelentek a motorok az utakon, az autó a garázsban marad hétvégén, mert két kerékkel szebbé válik a világ, illatokkal fogad erdő-mező, csodálatos a panoráma (persze a sisak zavar egy kicsit), és oda is eljuthatunk, ahova autóval nem merészkednénk. Fedezzük hát fel Hazánkat, és fedezzék fel a magyar vendéglátók honfitársaikat, akik nem csak szezonban, nem csak divatból látogatják a szebbnél-szebb tájakat.
János elindult gépével, hogy végigjárja Magyarország egy negyedét - a Börzsönytől a Tiszáig - és leírja, fényképekkel megörökítse a látottakat. Hét túratervet készített. Vendéglátók fogadták szeretettel, és beigazolódott, hogy idehaza is csodákat rejt az út mente, apró falukban gondosan ápolnak értékes örökséget, ősi idők lenyomatai várják az érdeklődőt, hívogató, tiszta tavakat, legelésző szarvascsordákat láthatunk útközben.
A túratervek végigvezetnek egy-egy látnivalóban tartalmas útvonalon, az eligazodást a szöveggel összehangolt térképek segítik. A nagyobb települések nevezetességeit külön kiemeltük, ki-ki kedve szerint válogathat belőlük. Az útvonal környezetében is számos jelentős műemlék, természeti ritkaság, nevezetesség található, amelyre külön felhívjuk a figyelmet, hátha van idő egy kis kitérőre.
Szálláshelyek és vendéglők bemutatkozását is megtalálják a kis kötetben, térjenek be bátran hozzájuk, pihenjenek meg rövidebb-hosszabb ideig, hiszen szívesen látják a motorosokat!