A vizsgálat tárgya a beteg
A betegről mint „vizsgálati tárgyról" röviden csak annyit, hogy méretei, szöveteinek struktúrája, a szöveti víztartalom, mellkasának alakja, esetleges deformitásai, a tüdő levegőtartalma és (nem utolsó szempont) együttműködési hajlandósága vagy tudása, jelentősen befolyásolja a vizsgálat sikerét, ez utóbbira nem mindig van ráhatásunk.
Az ultrahang
A hangról és annak természetéről a későbbiekben részletesen szólok, mivel ez az első elem aminek a tulajdonsága meghatározó az ultrahang szempontjából. Érdemes elmélkedni egy kicsit a hang szerepéről annak megértése érdekében, milyen bonyolult képalkotási folyamat vezérlésére vállalkozunk.
A vizsgálat eszköze az ultrahang berendezés
Itt szeretnék írni egy keveset a hardware és software érdekes viszonyáról.
Amikor egy gép paramétereit vizsgáljuk, akkor nagyon nehéz és talán nem is feltétlenül szükséges különválasztani mely elemeket kezeljük egyértelműen hardware-szinten, illetve software-szinten. Ez a két elem szimbiózisban él egymással. Mégis vannak berendezések, amelyekben dominánsabb a software aránya, és vannak olyan berendezések, ahol a hardware fejlesztések aránya hangsúlyosabb.
Egy feladat elvégezhető közvetlenül hardwareből vagy virtuális (software) szimuláció segítségével. Véges és azonos kapacitás mellett nyilvánvaló, hogy a közvetlen hardware elérés gyorsabb, és nem terheli a vezérlő áramköröket olyan mértékben, mint a software szimuláció. Azaz ha mindenre van kész hardware „vonal", akkor több lehetőségünk marad magával az információ-feldolgozással törődni.
Marketing szempontból is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fejlett hardware-rel rendelkező eszközök képesek csak a hosszú távú piacon maradásra, mivel azok kapacitás tartalékuk miatt képesek befogadni az új softwareket. Összességében a hardware és a software együtt határozza meg berendezésünk pillanatnyi teljesítményét, a hardware fejlettsége az elavulás idejét tolja ki jelentős mértékben.
Van tehát sok jeladó által kibocsátott magas rezgésszámú hang (ultrahang) amelyet különböző technikai megoldásokkal igyekszünk arra ösztönözni, hogy a vizsgálat tárgyát nagy koncentrációban elérje és a célterületről visszaverődve berendezésünkben összerendezve a célterületről leképzett képhez jussunk. E folyamat közben rengeteg fizikai hatásnak vetjük alá a kibocsátott és a visszaverődött hangot, illetve használjuk ki optimálisan fizikai jellemzőit. A visszaverődött hang által gerjedt, gerjesztett elektromos jeleket igyekszünk analóg, vagy - ma már túlnyomó többségben - digitális eszközökkel az eredeti formában rögzíteni, megtartani, vagy javító algoritmusokkal helyreállítani. Mindez másodpercenként nagyon sokszor lejátszódó folyamat. A sok emberi észlelést jelentősen meghaladó összetevő, az ember számára érzékelhető dimenzióba összegyűjtött adat átlagát különböző szempontok automatikusan súlyozva, illetve a hangsúlyokat a jobb eredmény érdekében valamelyik irányba eltolva kapunk értékelhető, a valósághoz nagyon közeli virtuális képet.
A lejátszódó folyamatok kézben tartása csak részben történik automatikusan, jelentős feladat hárul a felhasználóra is annak érdekében, hogy a virtuális kép minél pontosabban, a valóságot minél hűebben megközelítve jelenjen meg a monitoron, segítve ezzel a helyes diagnózis felállítását. A felhasználó felelőssége abban rejlik, hogy mennyire képes összehangolni a gép technikai elemeinek tulajdonságaiból fakadó kompromisszumokat annak érdekében, hogy a beteg vizsgálata során a helyes diagnózis megszülessen, hogy a nyert adatok reprodukálhatók és a későbbiekben ismételten felhasználhatók legyenek, hogy tudományosan is feldolgozhatóvá váljanak.
