Fizetési eszközök és módok a külgazdasági gyakorlatban

ebook

Szerző: Pavuk Rita

Kiadó neve: Adamo Books

Oldalszám: 80

Méret: 404 KB

Kiadás éve: 2009

Állomány formátum: pdf

pdf ISBN: 978-615-5116-51-3

Ára: 900 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

Bevezetés

Szakdolgozatom témája a külgazdasági gyakorlatban használatos fizetési eszközök és módok legfontosabb jellemzőinek bemutatása és elemzése az exportőr és importőr szemszögéből olyan szempontból, hogy melyiküknek és miért előnyös illetve hátrányos. Azért választottam ezt a témát, mert érdekesnek találom, közel áll hozzám, és mivel egy külföldi érdekeltségű kereskedelmi banknál dolgozom, rálátásom nyílik a különböző kereskedelmi fizetésű ügyletekre, és ezáltal lehetőségem van az elméleti mellett azok gyakorlati szempontból történő elemezésére is.

 

A kereskedelmi tevékenységeknek, így a külkereskedelmi ügyletek egyik legfontosabb momentuma a fizetés lebonyolítása. A fizetés az a folyamat, amikor a kötelezettől az ellenérték eljut a jogosulthoz. Fizetésre áru szállításával, szolgáltatás nyújtásával vagy egyéb teljesítmény átengedésével lehet jogcímet szerezni. A fizetéssel kapcsolatban számtalan kérdés merül fel: mi legyen a fizetés eszköze, módja, mikor történjen a fizetés, milyen feltételekhez kössék?

A külkereskedelmi fizetések a külkereskedelmi szerződések gondos megkötésén alapulnak, az esetleges fizetési kockázatok kiküszöbölése minkét félnek (az exportőrnek és az importőrnek) alapvető érdeke. Fizetési szempontból az exportőrnek (eladó) az az érdeke, hogy a fizetési eszköz illetve mód védje a birtokon kívül kerülés veszélye ellen és mielőbb megkapja az áru ellenértékét, míg az importőrnek (vevő) az az érdeke, hogy a fizetése ellenében a szerződésben előírtaknak megfelelően áruhoz jusson, valamint, hogy az áru ellenértékét minél későbbi időpontban kelljen kifizetnie. Mivel az exportőr és az importőr szempontjai eltérőek, a választható fizetési eszközök és módok közül mindketten az ellenkező irányban keresnek megoldást. A fizetési eszköz és mód megválasztása gondos mérlegelést, és alapos előkészítő munkát igényel, és a két fél közötti megállapodás eredményeként jön létre. A különböző fizetési eszközök és módok az exportőrnek és importőrnek különböző biztonságot nyújtanak, ugyanakkor a felmerülő költségek is változnak a nyújtott biztonság függvényében.

 

Várakozásaim szerint a dolgozat hozzájárul a téma részletesebb megértéséhez, és támpontot nyújt a külgazdasági szereplőknek, szakembereknek a fizetés megszervezéséhez, a számukra - a fizetést befolyásoló tényezőket figyelembe véve - legmegfelelőbb fizetési eszköz és mód megválasztásához.

 

Szakdolgozatom első fejezetében a fizetési eszközökkel és módokkal kapcsolatos legfontosabb nemzetközi és hazai jogszabályok és egyéb nem jogszabálynak minősülő szabályok, ún. szokványok kerülnek ismertetésre.

A második fejezetben a fizetési forgalom lebonyolításának folyamatát, a lebonyolításban közreműködő hazai központi jegybank, a Magyar Nemzeti Bank szerepét, valamint a külgazdaságban használatos fizetési eszközök és módok elszámolását végző hazai és nemzetközi fizetési rendszereket mutatom be.

A harmadik fejezetben a fizetési eszközökre és módokra vonatkozó általános jellemzőket - az exportőr és importőr között létrejött fizetési megállapodás, a fizetési feltétel tartalmát, jelentőségét; a fizetési eszköz és mód kiválasztását befolyásoló tényezőket; majd a külkereskedelmi ügyletek során előfordulható kockázatok típusait és ezen kockázatok menedzselését ismertetem. Ezt követően szintén a harmadik fejezetben elemzem az egyes, külgazdasági gyakorlatban használatos fizetési eszközöket: az áruval, a valutával - azaz készpénzzel - és devizával - vagyis átutalással, csekkel és váltóval történő fizetést - valamint fizetési módokat: az előrefizetést - ezen belül előrefizetést -, az okmányos meghitelezést, az okmányos beszedvényt, a céghitelnyújtást - ezen belül a nyitva szállítást.  Az elemzés kiterjed az adott fizetési eszköz és mód legfontosabb jellemzőire, használatának előnyeire és hátrányaira, valamint a banki lebonyolítás menetére.

Ezután a negyedik fejezetben az exportőr és importőr finanszírozási lehetőségei kerülnek ismertetésre, részletezve a külkereskedelemben leggyakrabban használatos finanszírozási formákat: a bankhitelt, a faktoringot, a forfaitinget és a lízinget.

Az ötödik fejezetben a külkereskedelmi ügylet során a kockázatok elleni védekezési lehetőségekről: a biztosítékokról (azon belül is a bővebben a külkereskedelemben leginkább használt biztosítékokról: a bankgaranciáról, azok típusairól, egyéb szerződéses biztosítékokról, ún. klauzulákról) és a biztosításokról (vagyon és felelősségbiztosításokról, azok típusairól) számolok be.

A befejező gondolataim megelőzően a hatodik fejezetben a dolgozatból levont következtetéseimet írom le.

 

3.2 Fizetési eszközök a külgazdaságban, fontosabb jellemzői

3.2.1 A fizetési eszközök formái

A fizetési feltétel lényeges eleme a fizetési eszköz meghatározása, azaz annak szerződéses rögzítése, hogy a vevő az áru ellenértékét milyen valutában, devizában, esetleg áruban egyenlíti ki.

A külkereskedelemben a szerződő felek egyike számára valutában keletkezik követelés vagy fizetési kötelezettség. A valuta valamely ország törvényes fizetőeszköze külföldi forgalomban. Napjainkban a valutával történő fizetés nem tekinthető tipikusnak. Alkalmazási rendkívül ritka, egyes országokban külgazdasági ügyleteknél nem megengedett.

A deviza valamely valutára szóló követelés (váltó, csekk, bankátutalás). A deviza megjelenési formája sohasem készpénz, hanem arra átváltható követelés. A nemzetközi fizetési forgalom döntő hányada devizában bonyolódik le. Ez lehet mind a vevő, mind az eladó, és lehet egy harmadik ország pénzneme, ahol a választás lényeges szempontja az egyes devizák árfolyama és azok várható alakulása.

Az áruval való fizetés barter, illetve kompenzációs ügyletkötést feltételez. Ezek az ügyleti kapcsolatok, napjainkban nem gyakoriak. Olyan esetekben alkalmazzák, amikor a vevő nem rendelkezik konvertibilis fizetőeszközzel, vagy egyéb gazdasági vagy politikai megfontolás motiválja az ügyletet.

Mivel az előző két forma a leginkább használt a külkereskedelemben, a következő alfejezetekben ezeket fejtem ki részletesen.

 

3.2.2 Készpénzfizetések

A nemzetközi kereskedelemben a készpénzzel - bankjeggyel és érmével - azaz a valutával történő fizetés eléggé ritkán használatos. Ennek egyik oka, hogy az árfolyamok tekintetében mind az eladó mind a vevő szempontjából kedvezőtlenebbek a valuták. Valutát drágábban lehet a banktól megvenni, és olcsóbban eladni, mint a devizát. A valuta nagyobb kockázatot testesít meg mivel hamisítható, őrzése, mozgatása költséges, ügykezelése munkaigényes. Előnye a gyorsasága, valamint biztonsága az eladónak fizetési szempontból, a vevőnek az áruhoz jutás szempontjából. Az eladónak nem kell számolnia a nemfizetés kockázatával, mert az áru ellenértékét az áru átadásával egyidejűleg megkapja, a vevőnek pedig azért, mert az ellenérték megfizetésével egyidejűleg azonnal hozzájut az áruhoz. 

 

A készpénzfizetés teljesíthető:

-         a pénzösszeg közvetlen átadásával,

-         az összegnek a jogosult bankszámlájára teljesített készpénzbefizetéssel,

-         az összegnek készpénz-átutalási megbízással a jogosult részére való továbbításával,

-         az összegnek a jogosult részére kifizetési utalvánnyal történő kiutalásával,

-         az összegnek készpénzfelvételi utalvány útján történő kifizetésével,

-         pénzforgalmi betétkönyv felhasználásával,

-         postai küldemény utánvételezésével,

-         esetenkénti egyszerű átutalással átutalt összegből készpénz felvételével.

 

Bankszámlára készpénz a számlavezető hitelintézet pénztárainál és egyes, befizetési funkciót ellátó bankjegykiadó automatáinál fizethető be. A számlavezető hitelintézeten kívül más hitelintézet is elfogadhat - a hitelintézetek között kötött megállapodás alapján - készpénzbefizetéseket (pénztárainál illetve egyes, befizetési funkciót ellátó bankjegykiadó automatáinál) a más hitelintézeteknél vezetett bankszámlára. A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény alapján nagy összegű, 2 millió Ft-ot elérő vagy azt meghaladó készpénzbefizetést a bank csak a befizető személyazonosságának igazolása alapján fogad el.

Az ügyfeleknek lehetősége van a pénztári órákon kívül is pénzt elhelyezni a banknál. Erre szolgál a nappali- és éjszakai trezorberendezés, amely tulajdonképpen a táskákban beszállított készpénz megőrzési felelősségének átvállalását jelenti. A berendezés egy bedobóaknából - amely egy páncélszekrénybe torkollik - és egy levélszekrényből áll. A készpénz elhelyezése a bedobó-ablakon keresztül bármely időpontban megtörténhet.

A Bank pénzszállítóval kötött megállapodása alapján vállalja ügyfeleik készpénzének a bankfiókokba, vagy a bankfiókból az ügyfél telephelyére történő szállítást. Ezt a szolgáltatást különösen a nagy mennyiségű készpénzforgalmat bonyolító ügyfelek  vehetik igénybe, a befizetés ekkor a Bank által rendszeresített zsákokban, azoknak a pénztárban történő leadásával történik. A készpénz megszámolása az ügyfél távollétében, de két banki dolgozó által történik.

Postahelyeknél a bankszámlák javára készpénz-átutalási megbízással teljesíthető készpénzbefizetés.  Az e célra kiadott postai csekkeken befizetett összegek a postáról kerülnek a megjelölt bankszámlára.

A pénzforgalmi betétkönyvvel is készpénzt lehet felvenni és a betétkönyvre készpénzt lehet befizetni. A pénzforgalmi betétkönyvet a postahivatal vezeti.

Készpénzfelvétel pénztári kifizetés készpénzfelvételi megbízás alapján történik vagy bankkártya által a bankjegykiadó automatáknál. A bankfiókok pénztárában történő készpénzkifizetés esetén a Bank az aláírás egyezőségén kívül a személyazonosságot is köteles vizsgálni, ezért ehhez a számlatulajdonos, és/vagy az általa a bankszámla feletti rendelkezésre feljogosított személy(ek) személyazonosságot igazoló érvényes személyi okiratainak (okmányainak) bemutatása szükséges.

 

Befejezés

Szakdolgozatom célja egyrészt a téma részletesebb megértéséhez való hozzájárulás volt, másrészt, hogy támpontot nyújtson a külgazdasági szereplőknek, szakembereknek a külkereskedelmi szerződés központi elemének, a fizetésnek a megszervezéséhez, konkrétan az adott fizetési eszköz illetve mód megválasztásához. 

Szakdolgozatom első fejezetében a fizetési eszközökkel és módokkal kapcsolatos legfontosabb nemzetközi és hazai jogszabályokat és egyéb szabályokat, szokványokat mutattam be, melyek ismeretére feltétlenül szükség van az adott fizetési eszközt és módot igénybevevők számára, hiszen tisztában kell lenniük az adott fizetési eszköz és mód tartalmi és formai követelményeivel, az igénybevétel során megillető jogaikkal és vállalt kötelezettségeikkel. A jogszabályok, szokványok külön a fizetési eszközökre és külön a fizetési módokra vonatkozóan, tulajdonképpen csak hivatkozás jelleggel kerültek felsorolásra. A jogszabályokat részletesen nem elemeztem ugyan - hiszen ezek publikusak, bárki által hozzáférhetők, így ismeretük is elsajátítható - a dolgozat elkészítéséhez viszont forrásként felhasználtam, azaz beleépítettem.  

A második fejezetben a fizetési forgalom lebonyolításának folyamatát, a lebonyolításban közreműködő Magyar Nemzeti Bank szerepét, valamint a külgazdaságban használatos fizetési eszközök és módok elszámolását végző hazai és nemzetközi fizetési rendszereket ismertettem. Ezeket azért tartottam fontosnak, hogy a téma mélyebb megértése érdekében ne kizárólag a fizetési forgalom eszközét, az adott fizetési eszközt illetve módot ismerjük meg részletesen, hanem globális képet kapjunk a fizetési forgalom lebonyolításának menetéről, folyamatáról, a fizetési eszköz illetve mód elszámolását végző rendszerekről.

A harmadik fejezetben az egyes külkereskedelmen használatos fizetési eszközök és módok részletes elemzése előtt célszerűnek tartottam azok külkereskedelmi szerződésben betöltött helyét és szerepét meghatározni, valamint bemutatni azt, hogy az exportőrnek és importőrnek milyen tényezőket kell figyelembe vennie a fizetési eszköz és mód megválasztásánál, milyen kockázatokat kell vállalnia a külkereskedelmi ügylet során és azok ellen hogyan védekezhet. Az egyes fizetési eszközök és módok részletes elemzése során azok legfontosabb jellemzőire, használatának előnyeire és hátrányaira, valamint a banki lebonyolítás menetére tértem ki, ezzel mintegy támpontot nyújtva a külgazdasági szereplőknek, szakembereknek - a befolyásoló tényezőket is figyelembe véve - a megfelelő fizetési eszköz illetve mód megválasztásához.  

A negyedik fejezetben tekintettel arra, hogy a külkereskedelmi ügyletek során igen gyakran előfordul, hogy az exportőrnek vagy az importőrnek pénzügyi nehézségei (likviditási gondok, átmeneti pénzhiány) vannak és külső források bevonására van szüksége, mindenképpen szükségesnek találtam a különböző, exportőrt illetve importőrt finanszírozó formákat bemutatni.

Bár a harmadik fejezetben a külkereskedelem előforduló kockázattípusokat és felsorolás jelleggel az ellenük való védekezési módszereket már bemutattam, mégis lényegesnek tartottam az ötödik fejezetben a kockázatok elleni, a külkereskedelemben legszélesebb körben alkalmazott védekezési lehetőségek részletezését azok gyakori használata végett.

A hatodik fejezetben a dolgozatból levont következtetéseimet írtam le, hogy ezzel mintegy átfogó képet, rövid áttekintést nyújtsak a külkereskedelemben alkalmazott fizetési eszközökről és módokról.

 

 

 

Ismertető:

Annotáció

Szakdolgozatom témája a külgazdasági gyakorlatban alkalmazott fizetési eszközök és módok legfontosabb jellemzőinek bemutatása és értékelése. A témaválasztást azon kívül, hogy érdekesnek és hozzám közel állónak találtam az is indokolta, hogy egy külföldi érdekeltségű kereskedelmi banknál dolgozom, így rálátásom nyílik a különböző kereskedelmi fizetésű ügyletekre és lehetőségem van az elméleti mellett azok gyakorlati szempontból történő elemezésére is.

Szakdolgozatom célja egyrészt a téma részletesebb megértéséhez való hozzájárulás volt, másrészt, hogy támpontot nyújtson a külgazdasági szereplőknek, szakembereknek a fizetés megszervezéséhez, a számukra - a fizetést befolyásoló tényezőket figyelembe véve - legmegfelelőbb fizetési eszköz illetve mód megválasztásához.

Néhány bevezető gondolatot követően a dolgozat első fejezetében a fizetési eszközökkel és módokkal kapcsolatos legfontosabb nemzetközi és hazai jogszabályokat és egyéb szabályokat, szokványokat mutattam be, melyek ismeretére feltétlenül szükség van az adott fizetési eszközt és módot igénybevevők számára, hiszen tisztában kell lenniük az adott fizetési eszköz és mód tartalmi és formai követelményeivel, az igénybevétel során megillető jogaikkal és vállalt kötelezettségeikkel. A jogszabályok, szokványok külön a fizetési eszközökre és külön a fizetési módokra vonatkozóan, tulajdonképpen csak hivatkozás jelleggel kerültek felsorolásra. A jogszabályokat részletesen nem elemeztem, mivel ezek publikusak, bárki által hozzáférhetők, így ismeretük is elsajátítható. A dolgozat elkészítése viszont ezen jogszabályokkal, szokványokkal összhangban, azok felhasználásával történt.
A második fejezetben a fizetési forgalom lebonyolításának folyamatát, a lebonyolításban közreműködő Magyar Nemzeti Bank szerepét, valamint a külgazdaságban használatos fizetési eszközök és módok elszámolását végző hazai és nemzetközi fizetési rendszereket ismertettem röviden, melyet azért tartottam fontosnak, hogy a téma mélyebb megértése érdekében ne kizárólag a fizetési forgalom eszközét, az adott fizetési eszközt illetve módot ismerjük meg részletesen, hanem globális képet kapjunk a fizetési forgalom lebonyolításának menetéről, folyamatáról, a fizetési eszköz illetve mód elszámolását végző rendszerekről is.


A harmadik fejezetben az egyes külkereskedelmen használatos fizetési eszközök - az áruval, készpénzzel, átutalással, csekkel és váltóval történő fizetés - valamint fizetési módok - előrefizetés, okmányos meghitelezés, okmányos beszedvény, céghitelnyújtás - részletes elemzése előtt célszerűnek tartottam azok külkereskedelmi szerződésben betöltött helyét és szerepét meghatározni, valamint bemutatni azt, hogy az exportőrnek és importőrnek milyen tényezőket kell figyelembe vennie a fizetési eszköz és mód megválasztásánál, milyen kockázatokat kell vállalnia a külkereskedelmi ügylet során és azok ellen hogyan védekezhet. Az egyes fizetési eszközök és módok részletes elemzése során azok legfontosabb jellemzőire, használatának előnyeire és hátrányaira, valamint a banki lebonyolítás menetére tértem ki, ezzel mintegy támpontot nyújtva a külgazdasági szereplőknek, szakembereknek - a befolyásoló tényezőket is figyelembe véve - a megfelelő fizetési eszköz illetve mód megválasztásához.
A negyedik fejezetben az exportőr és importőr finanszírozási lehetőségeiről számoltam be, melyet tekintettel arra, hogy a külkereskedelmi ügyletek során igen gyakran előfordul, hogy az exportőrnek vagy az importőrnek pénzügyi nehézségei (likviditási gondok, átmeneti pénzhiány) vannak és külső források bevonására van szüksége, mindenképpen szükségesnek találtam bemutatni. A finanszírozási lehetőségek közül kiemelten foglalkoztam a külkereskedelemben leggyakrabban használatos finanszírozási formákkal: a bankhitellel, a faktoringgal, a forfaitinggel és a lízinggel.
Bár a harmadik fejezetben a külkereskedelem előforduló kockázattípusokat és felsorolás jelleggel az ellenük való védekezési módszereket már bemutattam, mégis lényegesnek tartottam az ötödik fejezetben a kockázatok elleni, a külkereskedelemben legszélesebb körben alkalmazott védekezési lehetőségek: a bankgaranciák, a szerződéses biztosítékok és biztosítások - részletezését azok gyakori használata végett.
A befejező részt megelőzően a hatodik fejezetben a dolgozatból levont következtetéseimet írtam le, hogy ezzel mintegy átfogó képet, rövid áttekintést nyújtsak a külkereskedelemben alkalmazott fizetési eszközökről és módokról.

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Mások ehhez vásárolták
Hasonló termékek

Copyright © 2009 - 2017 Adamo Books Kft.

OTP Bank - Általános ügyféltájékoztató