A gyaloghintóban helyet foglaló Kukulkánnal és Rúfussal eszeveszett gyorsasággal robogtak a hintóvivők. Szinte percek alatt értek az Ezer Harcos palotájában ülésező Nagytanácsba. A gyaloghintóból kikecmergő két nagyúr elé siettek a tanácskozást szervező főpapok és a pódiumon, lévő kereveteken ülő istenkirályok közé kalauzolták őket.
A termet megvilágító ricinusolaj-lámpák kísérteties fénye a mennyezetre vetítette Kukulkán és Rúfus O Hara amúgy is termetes alakját. Kukulkán megállva a tanáccsal szemben, rögtön a tárgyra tért, meg sem várva a hordszéket cipelő szolgákat. Sisakját az egyik szolga kezébe nyomta, míg ő maga farkasszemet nézett a dölyfös urakkal. Ne feledjük, az öt város istenkirályai oly hatalmasságok voltak, akikre földi halandó nem tekinthetett, mert az, az élete végét jelentette volna. Tekintetét megvetően végighordozta rajtuk, majd Rúfustól átvette, és kigöngyölítette Itzamná parancsát.
- Uraim! Dölyfös nagyurak, kik azt hiszitek fölfuvalkodottságotokban, hogy egyenlők vagytok Itzamnával, tévedtek! A teremtő isten megelégelte eltévelyedéseteket, az ellene való lázadásaitokat. Ekként rendelkezik felőletek.
- Mi Itzamná a teremtő isten Földi helytartónk Kukulkán által a következőket rendeljük:
1. A feladatukról megfeledkező és elfajzott városok egész népét pusztulásra ítéljük. Kukulkán rendelkezik életetek és itok felett. Mivel nem teljesítettétek a nemesfémek kitermelésének kvótáit, sőt a bányákat elárasztottátok, így megérdemlitek a frekvenciaágyúkkal való megsemmisítést.
2. Elraboltátok és bújtattátok Chach Moolt, Chichen Itza kis istenkirályát. A kis király az én tulajdonom! Ezennel megparancsolom, azonnali élve való kiszolgáltatását.
3. A fertelmes fajtalankodások, gyilkosságok, vérivászatok és emberhús-evéssel párosult rituálék háromszoros halállal büntetendők.
4. Amennyiben kiszolgáltatjátok a kis Chach Moolt úgy Kukulkán kegyelmére, bízom vezetőitek és a népség további sorsát.
5. Kukulkán én vagyok, nevemben ő ítél felettetek!
aláírás: Itzamná, a kegyelmes Teremtő Isten.
Kukulkán befejezte a felolvasást, és némán hordozta körül tekintetét. Az istenkirályok lehorgasztott fejeiket lassan felemelgették, egymásra tekintgettek, és komoran összenéztek.
Kajaktoky istenfőpap vállalkozott a válaszadásra.
- Helytartó Úr! Legfényesebb arcú Kukulkán főparancsnok! Ne hamarkodd el ítéletedet! A mi népeink már akklimatizálódtak a földi viszonyokhoz, hiszen hosszú évek óta meglazult a kapcsolat Itzamnával. Nem jöttek az űrkompok, hiába vártuk őket. Az eltelt 52 év a negatív korszak szakasza volt. Magunkra maradtunk, hát egyre lazábbra vettük a kötelezettségek teljesítését. Már úgy éreztük Itzamná levette rólunk fenséges tekintetét és megtagadott bennünket. Így hát új isteneket kerestünk magunknak. Így leltünk rá Tollaskígyóra és Esőistenre. Az Ő imádatuk mellett természetesen a Nap és a Hold istenének is hódolunk, mert istenek azok, kellenek. Hiszen istenek mindig voltak és lesznek is, míg világ a világ. Merthogy milyen volna a világ istenek nélkül?... Mint a kukoricaser hab nélkül! Ne ítélj el ezért bennünket uram!
Kukulkán komoran hallgatta, majd mélyet húzott az elébe helyezett asztalkára tett hideg sörrel teli kupából. Kézhátával megtörölte hatalmas bajuszát és megszólalt.
- Hogy műszaki hiba miatt 52 évig nem tudott Itzamná közvetlenül kapcsolatot teremteni veletek, nem jelentheti a kötelezettségszegést, a szodómia és a rettenetes Nap áldozatok elterjesztését. Ti kifacsartátok a nemes eszméket. Elkorcsosítottátok Itzamná akaratát. A szeretet helyett a vérengzés lett fő vezérelvetek, mely mozgatja elméteket és cselekedeteiteket. Nem tudom elfogadni a védekezés e módját. Lássuk, van még valaki, aki szólni kíván?
