Márványkavicsok

ebook

Szerző: Leila Leslie

Kiadó neve: Magánkiadás

Terjesztő: Adamo Books

Oldalszám: 115

Méret: 3.33 MB

Kiadás éve: 2009

Állomány formátum: pdf

Ára: 600 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

Ébredés után a pálmamintás mennyezetet bámulta, tűnődései visszaidézték a közelmúltat. Amikor megbízása   erre  a  vonzó  földdarabra  vezette,  majd kiugrott  a  bőréből,  aztán a feladat  hallatán bizony  lelohadt  lelkesedése.  A sziget  nem  túl  nagy fővárosának egyik kaszinójában állítólag egy kisebb kókler banda, lehet hogy maga a vezetés, csalással, szélhámossággal kombináltan milliókkal apasztja le már hónapok óta az arra alkalmas balekok pénztárcáját, evvel együtt persze megkárosítja az állami  kincstárat is, mely utóbbi tény,  sajnos nyilván erősebben esett a latba a megbízatásnál. Neki kellene - de a lehető legdiszkrétebben - lelepleznie ezt a veszélyes társaságot. A kárvallottak, talán   büszkeségből,   talán   egyéb   okokból,   de   nem   hajlandók   hivatalos szervekhez   fordulni jogorvoslatért,   így   külső   segítségre   van   szükség, ő pedig ismeri az itteni nyelvet, az eddigi magánnyomozói munkája is feltűnést kelthetett, ha őrá esett a választás. Nem kis felelősség szakadt a nyakába. Szerencse vagy éppen balszerencse,  ki tudja,  mindenesetre szülein kívül nem hagyott otthon senkit, a családalapítás még várat magára.
Öt   éve  már,   hogy   szakítottunk...   pedig...   ő   volt   az   igazi,   ábrándozott a   széles   ágyon   volt kapcsolatáról, míg hamarosan újból elnyomta a könnyű álom.
A vacsoraasztalhoz aztán frissen, kisimultan sétált le. A szálló teraszán már javában állt a bál, egy helyi  ütőhangszeres zenekar   ritmusos  talpalávalót   játszott.  A színültig  tele étteremben a hölgyek kivágott  kisestélyit,  partnereik könnyű nyári inget,  mellényt  viseltek.  A hangulat  az elfogyasztott italok  mennyiségével   egyenes   arányban   fokozódott,   a   személyzet  már hozzászokott   a   távoli vendégek   ilyetén   szokásaihoz.  Kate   utolsóként   foglalta   el   helyét,   a   többiek már   az   előételnél tartottak. Nem tudta, most sírjon vagy nevessen, a hely pompája magával ragadta, de a magány...
A szomszéd asztalnál magasba szökött a jókedv, egy idegen hanghordozással beszélő, rövid, fekete hajú   férfi   érdekes   trükkökkel   szórakoztatta   a   főleg   hölgyekből   álló csoportot.  Hol   eltűnt,   hol megkerült valami a terítékről.
Déli  származású  lehet...  és milyen jóképű,  gondolta Kate.  Soha nem volt  igazán egyedi zsánere, akikhez jobban vonzódott volna, nem számított szőke, vagy barna az illető, vagy volt valamilyen kisugárzása  feléje vagy nem,  és ez el is döntötte a  további  esélyeket.  Bár  azt észrevette,  hozzá inkább a szőkébbek vonzódnak, talán az ellentét miatt, csak az az „igazi", valahogy az nem sikerült. Stílszerűen, varázsütésre történt megismerkedésük. Egy, a semmiből előkerült virágcsokorral lepte meg a  lányt  az asztalnál,  óriási   sikert  aratva a  teraszon.  Kate,  mint  egy  félénk kamasz ült  ott megszeppenve,  soha nem volt  még ennyire a középpontban. 
- Szabad egy  táncra? - kérte őt a műsor befejeztével nyílt, meleg, barna szemeivel a férfi. A víg kedélyű estet Kate a parton fejezte be. Halkan visszhangzott a tenger morajlása a láthatatlan hullámtörőkön, a nedves illatok között meztelen lábbal lépkedett a homokon, gondosan kerülgetve a délután épített homokvárak maradványait. Néha  lehajolt, megigazgatta   azokat, ahol a víz  már kikezdte a sima falakat, ott betapasztotta a sérült lyukakat. Az aranyló telihold boldogan táncolt a mozdulatlan vízfelszínen. A lány száját megédesítette a dupla martini, amit együtt fogyasztottak el a tánc után az ismeretlen lovagjával. A part menti szállodákból kiszűrődő fény bámulatos árnyképeket produkált, hol valamiféle állat, hol egy épület vagy akár egy jól ismert tárgy sziluettje bontakozott ki egy pillanatra a homokban, csak a képzelet húzta meg a határokat.
- Kisasszony - szólalt meg mögötte egy ismerős hang -, ez nem az öné?
Kate-ben megbomlott a nyugalom, megperdült, de a maga előtt látott ragyogó virágok színpompája, és a mögötte mosolygó arc felmelegítette lelkét.
- Bocsásson  meg, ha megijesztettem, nem volt szándékomban, de ezt a csokrot otthagyta az asztalánál. Csak nem más az ízlése? - kérdezte volt táncpartnere.
- Ó, dehogy - szabadkozott a lány.
- Tudja, az imént a vacsoránál...szóval úgy éreztem, egy életem, egy halálom, legyőztem szégyenlősségemet, és íme, itt vagyok.
- Ön követett engem? - sandított rá titkolt örömmel Kate.
- Hát... meglehet tiltani a bolygónak, hogy kövesse a ragyogó napot?
A lányon végigfutott az a mindannyiunk által folyton keresett érzés, ám az elpirult arc a jótékony homályba veszett.
- Mit csinál itt a parton egyedül, Kate?
- Ma már a második férfi, aki a nevemen szólít, biztosan nincs rám írva?
A férfi elengedte a füle mellett.
- Csatlakozhatom önhöz, ki tudja, errefelé milyen ellenségek tanyáznak, polipok, cápák, emberek?
- Ön talán olasz? - engedett meg magának egy feltételezést a lány. - Ja, persze, Nagy Martini, a bűvész. Bocsásson meg, művész úr.
- Ez roppant furcsa, egész eddigi életemben mindig arra vágytam, hogy így szólítsanak, de most valahogy mégis jobb szeretném a Vincenzót.  Való  igaz Nápolyban  születtem,  de ma már, mint világpolgár utazgatom fellépésről fellépésre.
- És lecsap minden magányosnak tetsző nőre.
- Miért, nem az?
Kate elmerengve  figyelte a fénylő égboltot.
- Nézze,  Vincenzo!  Látja,  ott   fenn azt az ártatlan csillagot? Úgy fest mindenkinek, mintha  teljesen egyedül lenne az égen,  hiszen a hozzá legközelebbi társa is több fényévnyire van tőle, még csak beszélgetni sem képesek egymással. És mégis egy nagy-nagy családot alkotnak, mert azok mind  az  Orion csillagképhez tartoznak, és szükség van mindegyikükre, egymás nélkül mit sem érnek. Nincs magányos csillag, ez csak látszat, mint ahogy nem sokat ér az ember élete, ha nem tudja megosztani másokkal.
- Nos igen, illúzió az egész világ, az egész élet. Pedig az egyedüllét sosem ugyanaz, mint a magány, nekem elhiheti,   folyton magányos  vagyok,  de  sohasem vagyok egyedül.  Ezek a partik csakis a szingliknek kellemesek és izgalmasak, a házasok már jó előre tudják kivel fognak majd haza menni. Jobban jár, ha később ellenőrzi, valóban az ön keze van-e a zsebében. Például, most mit lát?
- Nos, egy kedves férfit, aki flörtölni próbál az én romantikámra apellálva.
- Ez azért nem olyan biztos! Lehet, hogy ezt csak én akarom, hogy így lássa! De az is elképzelhető, mindez pusztán szemfényvesztés. Az én bűvészmutatványaim is mind ezen alapulnak.
- Hát akkor áruljon el legalább egyet közülük.
- A bűvész  sohasem  tárulkozik ki, sohasem osztja meg  titkait, még az élete árán sem. Ezt jól jegyezze meg, Kate!
- Sejtettem...  de legalább őszinte - figyelte a végtelen óceánt a lány. - Önnek pusztán a bűvészet az élete?
- Ó, nem. Bevallom, sajnos van egy  gyengém, a szerencsejáték, persze csak a tévé brazil szappanoperái után - válaszolt felemás arccal a férfi. - De be kell látnom, csak annyit nyerhetek, amennyit engednek nekem.
- Hoppá, épp egy legendás helynél járunk. Érdekli?... Állítólag réges-régen egy helybéli  ember itt talált menedéket, abban a sötét barlangban ott fenn, remeteként  élt benne, és... tartotta  légyottjait   egy   környékbeli   szépséggel,   ám   amikor fény   derült bűnös kapcsolatukra, mindketten a mély tengerbe vetették magukat. 
- És lett belőlük egy sellőpár.
Egy   darabig   szótlanul   követték   a   partot,   Kate   kagylókat   keresett,   otthon   ezt   kérték   tőle szuvenírként, végül a férfi szakította meg a némaságot:
- Mondja, mi elől menekül, Kate?
- Tudja, annak, aki igazgyöngyre vágyik rengeteg kagylót kell felnyitnia.
- De, mégis, otthon nem talált rá?
- Éppen a volt férjem elől menekülök - hazudta könnyedén -, aki még itt is zaklat.
- Mit akarhat magától?
- Talán bosszút forral, mert elhagytam - játszott tovább Kate.
- Majd én megvédem, ha ennyire védtelen, semmi oka a félelemre!
- Ne mondja ezt!
Mialatt  a lány megpróbált  hálásnak mutatkozni,  a semmiből  feltűnt egy fiatal pár.  Kéz a kézben suhantak el mellettük, a nő nyakában hatalmas kereszt himbálódzott.  Kate egy, a számára teljesen ismeretlen parfüm illatát érezte. Sápadt arcokkal és üres tekintetekkel találkozott, beleborzongott, majd utánuk fordult, és döbbenten fékezett.
- Nézze! Nézze, Vincenzo! - bökdöste az olaszt. - Eltűntek! Nézze a földet, sehol egy lábnyom, csak a miénk látszik ott jó mélyen.
- Nyilván elmosta a víz.
- A miénket meg nem?
- Na látja,  ez is egyfajta illúzió! Inkább menjünk vissza - solta Vincenzo -,  meghívom egy italra.  

Ismertető:

Mi köze van a római császároknak egy mindenen és mindenkin átgázoló ember halálához?

Mi lesz a következménye ha egy vidéki kisváros kórházában pénz és időhiány miatt elmarad a felújítás?

Mire vigyázzunk, amikor egy luxusjachton vacsorázunk volt osztálytársainkkal?

Miért jobb a piacon messzire kerülni a szokásosnál jóval dagadtabb gyümölcsöket?

Lehet egy csodaszép trópusi szigeten más, mint napfény, tenger és szerelem, vagy ez is csupán illúzió?

Miképp tehet szegénnyé egy vidéki sofőrt egy zsák bankó?

Hogyan menthetők meg régi értékeink?

Vajon, ki kerül ki győztesen a szomszédok ősi párviadalából?

Miért vigyünk még egy hosszú hajóútra is inkább friss árut a mirelit helyett?

Milyen egy méhész világa egy kívülálló szemszögéből?

Mit rejtegethet egy elhagyatott padlás és a külvilág egy csillagfényes karácsonyi estén?

Megnyeri-e valaki a jövő olimpiáját?

 

Ilyen és ehhez hasonló „sorsfordító" kérdésekre kaphatunk választ a 12 szórakoztató novellából krimibe ágyazva, csipetnyi misztikummal szerelemmel fűszerezve. Szerencsére ezen megdöbbentő és képtelen históriák között időnként egy kedves lány kalauzolja az olvasót, így talán nem is olyan fájdalmas megállapítani: „Ez teljesen nonszensz!"

 

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Hasonló termékek

Copyright © 2009-2023 Adamo Books Kft.