SZÁMOMRA AZ ÉLET KRISZTUS

ebook

Szerző: Bányai János

Kiadó neve: Adamo Books

Oldalszám: 19

Méret: 234 KB

Kiadás éve: 2009

Állomány formátum: pdf

Ára: 0 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

Akik Istennek küldöttei voltak mind az Ó- mind az Újszövetségben a Biblia megírásának idejében, azok mindnyájan személyesen kaptak Istentől meghívást, s ez biztosította számukra Isten további segítségét, kegyelmi adományait.

Szt. Pál meghívása különbözik bizonyos értelemben mind az ószövetségi, mind az újszövetségi küldöttek meghívásától. Mózes is /Exodus 3/ és a próféták is /Pl. Izaiás a 6. fejezetben/ vagy Jeremiás /az első fejezetekben/ személyesen kap Istentől küldetést hivatásának betöltésére. - Minden ószövetségi küldött a meghívás előtt is ismerte és tisztelte azt az Istent, aki egy adott pillanatban meghívta őket.

Az Újszövetség nagy választottjai, az apostolok szintén hittek az egy Istenben, s az Istenember Jézusban. - Amikor az áruló Júdás helyébe új apostolt készülnek választani, akkor Szent Péter arról beszél, hogy olyan legyen az új apostol, aki velük volt Jézus keresztségétől mennybemeneteléig /Csel. 2, 21-22/. Amit Szent Péter itt mond, az nem teljesül Szt. Pál meghívásakor. - Ő nem találkozott Jézussal nyilvános működése alatt, nem is hitt benne. Nem volt újszövetségi hite, hanem üldözte a keresztényeket.

/Csel 9, 1-2/

Megtérésének és apostoli működésének alapja a feltámadt Jézussal való találkozása volt. - Olyan értelemben viszont egyformának mondható meghívása a többi említett isteni megbízott meghívásával, hogy alapja - a mai teológia nyelvén - az Istennel való találkozás volt "rendkívüli kegyelem" által. Aki így találkozik Istennel, az nemcsak hiszi, hanem tudja is, hogy van Isten legalábbis is jobban mint meghívása előtt. Ezért írhatja később Sznt Pál: "...tudom, kinek hittem" /2.Tim. 1, 12/

Elképzelhető, hogy valaki számára hihetetlennek tűnik, hogy egy ember úgy találkozhasson Istennel, hogy létében ne tudjon kételkedni többé Szent Pálhoz hasonlóan. Pedig a mi korunkban is vannak ilyen esetek. Lássunk ezekből egyet. 1969-ben jelent meg egy teljesen istentelenségre nevelt fiúnak "Van Isten, találkoztam vele" című könyve. A szerző neve: André Frossard. A könyv Franciaországban jelent meg. Ezeket írja benne Párizsban egy barátjával történt sétájával kapcsolatban: "...valamikor délután öt óra előtt beszálltunk öreg kocsijába, - a magunkfajta fiatalemberek számára ez akkoriban hallatlan luxust jelentett. - ...Az école normale után egy pillanatra megálltunk Iparművészeti Iskolám előtt. Társam kiszállt, s ajánlotta, hogy menjek utána vagy várjak rá pár percet. Vártam. Biztosan meg akar valakit látogatni...benyitott egy vaskapu mellett, ami fölé egy kápolna teteje magasodott...Na jó, biztosan imádkozni akar vagy gyónni, szóval egyáltalán valami olyasmit akar csinálni, ami sok időt vesz el a keresztényektől...Nincs bennem semmi érdeklődés vallási dolgok iránt, hiszen mindez már egy letűnt korba tartozik.

Tizenhét óra tíz perc. Két perc múlva keresztény leszek. Én, a higgadt ateista... magam is benyitom a kis vaskaput, hogy mint rajzoló vagy mint bámészkodó közelebbről megvizsgáljom az épületet...A bejárat mellett állok, szememmel barátomat kutatom... tekintetem a homályból a fény felé siklik, aztán minden különösebb gondolkodás nélkül visszafordulok a jelenlévőkre, a hívőkről a mozdulatlan apácákra... aztán fogalmam sincs miért, megállapodik a kereszt bal oldalán égő második gyertyán...s ekkor szabadul el hirtelen a csodák áradata. Egy szempillantás alatt lerombolja abszurd lényemet és világra hozza azt a csodálkozó gyermeket, aki soha nem voltam. Mindenekelőtt ezek a szavak hangzottak felém: lelki élet.

Nem kiejtett szavak voltak, nem is én formáltam meg őket, hanem úgy hallottam, mintha valaki suttogta volna mellettem, aki látja, amit én még nem látok.

Alighogy e halkan mormoló előjáték utolsó szótagja eléri tudatos világom partját, megkezdődik egy ellenkező irányú lavina. Nem azt mondom, hogy megnyílik az ég; nem nyílik meg, hanem megindul valami csöndes villámlásként, hirtelen fölemelkedik, fölszáll e gyanútlan kápolnából, amibe titokzatos módon be volt zárva. Hogy is lehetne mindezt leírni ezekkel a hűtlen szavakkal, amelyek megtagadják a szolgálatot...Ez a valóság ez az igazság, ezt jól látom arról a homályos partról, ahol még tartózkodom.

A világegyetemben van egy másik rend és annak csúcsán ragyogó ködfátyolon túl: Isten nyilvánvalósága, annak a jelenlétté és személlyé lett evidenciája (magyarul: nyilvánvalósága), akit egy perccel ezelőtt még tagadtam, s akit a keresztények Mi Atyánknak neveznek. Megtapasztalom, hogy ...semmihez nem hasonlíthatóan szelíd... nem az a passzív minőség, amit az ember olykor e névvel jelez, hanem cselekvő, megindító, minden erőszakon túllépő gyöngéd szelídség, ami képes arra, hogy a legkeményebb követ is szétrobbantsa, sőt a kőnél is keményebbet, az emberi szívet.

Özönlő, tökéletes beáradását öröm kísérte, ami nem más, mint a megmenekült ujjongása, az idejében kimentett hajótörött öröme, azzal a különbséggel, hogy én csak abban a pillanatban ébredtem tudatára, micsoda mocsárban voltam tudtomon kívül, amikor fölemeltettem az üdvösségre. Ma azt kérdezem - mivel derékig még ezt tart fogva - : hogyan is tudtam abban élni, lélegezni?

Ugyanabban a pillanatban új családot kaptam: az Egyházat. Az Egyház pedig azt a feladatot, hogy vezessen, amerre mennem kell... Egy mérhetetlen sokaságon át és túl, mindent annak jelenléte ural, akinek nevét sohasem tudnám leírni azon félelem nélkül, hogy megsértem gyöngédsét, s aki előtt élvezem annak a bocsánatot nyert gyermeknek boldogságát, aki fölébredve felismeri, hogy minden ajándék.

A mellettem haladó Willemin valami rendkívülit fedezhetett fel arcomon, mert egy orvos tekintetével vizsgálva megkérdezte: Mi van veled? - Katolikus vagyok.

Attól félve, hogy nem fejeztem ki magamat elég világosan, a vallomás teljessége kedvéért hozzátettem: apostoli és római.Szemed egészen ki van tágulva! - Isten létezik, és minden igaz!

Öt perccel később...megküzdve a kifejezhetetlennel, végül is sikerült a lényegét lefestenem annak a hirtelen feltárult világnak és szikrázóan tündöklő valóságnak, ami minden zaj nélkül szétrobbantotta gyermekkorom otthonát, és párává változtatta ismert tájaimat..."

/Ezek az idézetek részletek voltak André Frossard említett könyvéből - kezdve a Magyar fordítás 95. oldaláról./

 

 

Ismertető:

Bányai János műve Szent Pál gondolatai segítségével igyekszik közelebb hozni az olvasót Istenhez. Példákkal világít rá az Apostol szerepére és arra is, hogy tanításai ma is tanulsággal szolgálnak. A „Számomra az élet Krisztus" központi gondolata: a legfontosabb parancs az Isten-és emberszeretet. A szerző emellett igyekszik érthetően tárgyalni olyan témákat, mint a kegyelem állapota vagy a jó és rossz szellem. Elsődleges célja ugyanakkor az, hogy körvonalazza az eszményi keresztény lelkületet.

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Mások ehhez vásárolták
Hasonló termékek