TELEPÁTIA
Erről is írtak már sokat; magyarul Vasziljev professzor kétszer is kiadott könyvét ajánlhatjuk az érdeklődők figyelmébe. Mi most az utóbbi egy-két évtized érdekes kísérleteit vesszük sorra, röviden.
A philadelphiai Medical Collegeben elektroenkefalográffal vizsgáltak két egypetéjű ikret. A kísérleti alanyok természetesen nem tudtak a kísérlet mibenlétéről. Külön-külön helyiségben foglaltak helyet, arról sem tudtak, hogy ikertestvérük éppen akkor részt vesz ugyanabban a kísérletben. Az agy ritmusainak változása (amit az egyiknél kiprovokáltak) ugyanolyan változásokat okozott a másik ikernél is, minden külső hatás nélkül.
Egy szovjet kísérlet lényege az volt, hogy egy nyúlpárt sokáig együtt tartottak, majd hosszabb idő elteltével a nőstény fejébe EEG-érzékelőket erősítettek és megindították a berendezést, amely az agy hullámait regisztrálta. Az egész egy sötét, elzárt, külső ingerektől mentesített helyiségben történt. A hímet átvitték öt emelettel lejjebb és... egyetlen csapással levágták a fejét. Abban a másodpercben a nőstény viselkedésében - úgy szemre - semmi látható változás sem történt, ám az EEG vonala hirtelen kiugrott.
Egy másik szovjet kísérletben szintén nőstény nyúl szerepelt, de ezúttal kölykeivel együtt, amelyeket előtte jó ideig nevelt. A kölyköket egy nap egy tengeralattjáróval levitték a mélybe, és ott sorban megölték őket. Az anya agya a fenti kísérletben leírt módon sorban „kijelezte" összes kicsinye halálát, másodpercre pontosan.
Okvetlenül említést érdemel az a tény, hogy több, tudományos kutatásban élenjáró országban folytattak emberkísérleteket is. Ami nem is csodálható, hiszen a telepátia tulajdonképpen (és igencsak leegyszerűsítve) nem más, mint egy hírközlő (információs) rendszer, amely még számos titkot rejteget. Egyes szakemberek ugyan amellett kardoskodnak, hogy a telepátia a primitív őskori emberek régi és a gyakorlatban bevált-használt képessége, sőt tulajdonsága volt, amit később a másféle információs csatornák (pl. a beszéd) kialakulása szorított háttérbe - olyannyira, hogy ma már a létezésében is kételkedünk... Röviden szólva, szerintük úgy is fogalmazhatunk, hogy az a normális, biológiailag teljes értékű ember, akinek telepatikus tulajdonságai, képességei vannak - és azok a korcsok, abnormálisak, akik ezt a képességüket már teljes mértékben elvesztették.
Visszatérve az emberkísérletekhez: a Szovjetunióban a leghíresebbek ezen a téren a Kamenszkij-Nyikolajev páros kísérletei voltak.
1966 áprilisában például Nyikolajev Novoszibirszkben volt, aznap, ugyanabban az órában Kamenszkij pedig Moszkvában (a távolság kb. 3000 kilométer) és mindketten egy-egy tudóscsoport ellenőrzése alatt álltak. Kamenszkij - aki szakmáját tekintve nem akárki, hisz maga is tudós, közelebbről biofizikus - a tudósoktól sorsolás útján kiválasztott lepecsételt csomagot vesz át. Kamenszkij kinyitja, kiveszi a tárgyat, és telepatikusán „sugározza, átadja" képét Novoszibirszkbe. Az első tárgy egy fémrugó, két spirálból áll. Nyikolajev kerek, fémes, csillogó, karkötőre emlékeztető tárgyként írja le először, majd tíz perccel később jön a következő kép ... A valóságban ez egy fekete műanyag nyelű csavarhúzó. Nyikolajev „képe": hosszúkás, keskeny, fém, műanyag, fekete műanyag. És így tovább, többször egymás után. Nem lehet mindezt a véletlennel magyarázni, és nem is magyarázta így senki. A szovjet telepátiakutatók a Popovról elnevezett műszaki-tudományos társulatnál nagy összegeket kaptak a további kutatásokra.
Érdemes megemlíteni a két kutató további kísérleteit, illetve a velük folytatott érdekes próbákat. 1967 márciusában Kamenszkij Moszkvában, Nyikolajev pedig Leningrádban volt, ismét tudósok ellenőrzése alatt. Mindkettőjük fejére EEG-készülék elektródáit helyezték. Kamenszkij Moszkvában különféle agyi ritmusokat produkált, amelyeket készüléke természetesen kimutatott a tudósok számára. Nyikolajev Leningrádban persze nem tudta, mikor kezdődik a kísérlet, és azt sem, hogy az miből áll majd. Ám Kamenszkij „sugallatai" hatására három másodperces késésekkel az ő agya is produkálta ugyanazokat a ritmusokat.
Szinte külön fejezetet kellene szentelni a következő férfinak. Ha száz évvel korábban születik, menthetetlenül a spiritiszták karmaiba kerül, „médiumnak" kiáltják ki. ötszáz évvel korábban máglyán végezte volna. Szerencsére Teofik Dadasev a huszadik század gyermeke. 1973-ban a Prágában rendezett Pszichotronikai Világkongresszuson mutatta be a szovjet küldöttség a 26 éves azerbajdzsáni férfit, a bakui egyetem joghallgatóját. Wolf Messing halála óta állítólag a világ legjobb telepatikus személyisége. Nem kell neki gyakorlott partner - bárki „adását" képes „venni". Mondhatnánk: olvas az emberek gondolataiban, érti, amit azok sugallnak neki - természetesen akkor is, ha egymás nyelvén beszélni nem is tudnának! A telepátiának ugyanis az is előnye, hogy nem ismer nyelvi korlátokat. Az ember nevű élőlény agya a nyelvek nélküli területeken működik.
Ám Dadasev - ez érdekes - a közölt gondolatokat csak 50 méternél közelebbről „érti" Képes fellelni eldugott tárgyakat is. Az egyik vele folytatott kísérletnél egy régi palotába vitték, ahol azelőtt sohasem járt. A kísérlet vezetője telepatikusán közölte vele: találja meg a könyvtárszobát, az ott lévő 12 000 kötetből válasszon ki egy meghatározott könyvet, nyissa ki a 371. oldalon, és olvasson fel hangosan az alulról a hetedik sorban lévő szövegből két szót. Dadasev a feladatot hibátlanul elvégezte.