A kutyák bélparazitáinak - férgességének – veszélyeiről, terjedésének lehetőségeiről időnként szélsőséges vélemények kapnak szárnyra kutyás és nem kutyás körökben egyaránt. Ezt tetézi, hogy időnként a média híradásai és az utcáról föl nem szedett „kutyapotty” témában véleményt alkotók hisztériás aggodalommá tudják fokozni ezt az állategészségügyileg nem túl bonyolult dolgot. Ugyan akkor természetesen elkeserítő adat, hogy a városi kutyák nagy része valóban fertőzött valamilyen bélparazitával.
Ennél fogva a kutyatulajdonosok körében számtalan kérdés vetődik föl, melyeknek egy része valóban jogos aggodalmat, másik része viszont félreértéseket tükröz. Embereknek és kutyáknak egyaránt érdeke, hogy rendet tegyünk ezeknek a félreértéseknek, téves információknak, a köztudatban alaptalanul elterjedt gondolatoknak a sokasága között.
A bélférgesség nem (csak) állategészségügyi, ha nem közegészségügyi kérdés!
A kutyákban előforduló bélférgek döntő többsége két fő csoportba tartozik:
• fonálféreg
7 faja létezik, ebből a kutyákban az orsóféreg (Toxocara canis) a legelterjedtebb.
• galandféreg
4 fajából kettő a kutyák esetében régóta elterjedt és közismert (a Dipylidium caninum és az Echinococcus granulosus). Az úgynevezett rókaféreg (Echinococcus multilucularis), nevű galandféreg mint nevéből is kiderül, főleg a rókákban élősködő fajta, de az utóbbi években terjedőben van a kutyák körében is...
A bélférgeknek ideális életteret biztosít egy kutya szervezete, mert táplálkozásuk és szaporodásuk a kutya élete végéig biztosított. Egy megfelelő immunrendszerrel rendelkező állat esetében, többnyire, még csak látható tünetek sem jelentkeznek.
Maga a folyamat a következőképpen játszódik le:
1. a bélféreg petéit a kutya lenyeli
2. a vékonybélben a petéből kikelnek a lárvák és megkezdik vándorlásukat
3. a lárvák átfúrják magukat a bél nyálkahártyáján, a vérereken és a gyomorfalon keresztül eljuthatnak az állat májába
4. a májból a véráramlattal eljuthatnak a kutya szöveteibe és izomzatába, de akármelyik belső szervbe is vezethet az út, így akár a tüdőbe vagy a szívbe is
5. általában a lárvák mozgása és fejlődése megáll ebben a stádiumban
Egy egészséges, kifejlett kutya bélrendszere rendelkezik olyan védelmi rendszerrel, ami meg tudja akadályozni a kifejlett bélférgeknek olyan mennyiségben történő csoportosulását a belekben, hogy azok ott komolyabb károsodást tudnának okozni.
Bizonyos esetekben komoly egészségkárosodást, vagy szélsőséges esetben a gazdaállat pusztulását is jelenthetik a bélférgek:
• a kutya immunrendszere valamilyen oknál fogva meggyengül (öregedés, betegség, stressz, stb.)
• a férgek túlzottan elszaporodnak, és túl sok tápanyagot vonnak el a kutya szervezetéből
• kölyökkutyák esetében
• kis testű kutyák esetében
• vemhes vagy kölykeit szoptató anyaállatoknál
Az igazi veszélyt azonban nem az jelenti, hogy a kifejlett férgek, vagy azok petéi és lárvái kis mennyiségben a kutyában vannak, hanem az, hogy a kutya aktív részesévé, elősegítőjévé válik a paraziták nagyfokú elterjesztésének. Ez pedig már emberre és állatra (nem csak kutyára!) egyaránt nagy veszélyt jelent.
Kedvenceink a bélparaziták különböző fajtáinak egyik fő hordozói lehetnek, ezáltal erősen megnövelhetik a fertőzés elterjedésének veszélyét, ami már a kutyával érintkező felnőttre és gyerekre is potenciális veszélyt jelenthet. Azonban, ha a kutya rendszeresen féregtelenítve van, étrendjében a nyers hústermékek, vágóhídi és konyhai hulladékok nem szerepelnek, és az embertársai az alapvető higiéniai szabályokat betartják, akkor a fertőzés terjedésének veszélye minimálisra csökkenthető. Úgyszintén a kutya ürülékének közterületről történő összeszedése szintén nagyban hozzájárulhat a bélféreg fertőzés terjedésének megakadályozásához.
Fontos tudni, hogy jogszabály írja elő a kutyák éves kötelező veszettség elleni oltása mellett az oltással egy időben végzett, széles spektrumú szerrel történő féreghajtását.
Az alábbiakban néhány, félreértésen alapuló kérdésre adott válasszal, a bélparaziták elterjedésének csökkentéséhez és a kutyák egészségi állapotának javításához kívánok hozzájárulni.
„Az én kutyám biztosan nem férges! Mindig nézem a székletét, de nem látok benne semmit!
A legutóbbi féreghajtáskor sem jött ki belőle semmi.”
Ha egy kutya bélsarában nem lát a gazdi bélférget, az még nem jelenti azt, hogy nincs az állatban!
A fonálférgek (orsóféreg és kampósféreg) nem hagyják el a kutya testét a bélsárral. Egyetlen lehetőség ezeket a férgeket meglátni, hogy a kutya szervezetéből eltávoztak, ha a kölyök kutyában nagyon elszaporodik és hányadékkal kibüfögi. Ezeknek a férgeknek a petéi (csak mikroszkóppal láthatók!), vagy ritkán a lárvái, (0,5-2 mm nagyságúak) időszakonként a bélsárral eltávozhatnak. Sok esetben a bélsárral, a kutyából eltávozott féreg-peték vagy féreg-lárvák száma olyan csekély, hogy felületes, ránézéses vizsgálattal nem állapítható meg, hogy van benne vagy nincs. Egy biztonságos eredményt adó vizsgálat csak a kutya 3 napon keresztül kibocsájtott bélsármintáinak a mikroszkopikus vizsgálatával érhető el. Ez egy elég idő-, munka- és költségigényes eljárás, amely nem várható el a kutyatartóktól. (Egy legutóbbi vizsgálat szerint a kutyák ürülékének 16 %-ában találhatók meg az orsóféreg tojásai.) A féreghajtó beadása után is előfordulhat, hogy az elpusztult férgek megemésztődnek a kutya beleiben, illetve ürülhetnek az emberi szem számára nem látható mérettartományba tartozó parazita alakok is. Ezért nem csak akkor kell egy kutyát féregteleníteni, ha a gazdi látja a bélsárban a férgek valamelyikét, hanem rendszeresen, egész életén keresztül.
„Szánkázik a kutya a fenekén. Biztos férges!”
Bár gyakori kísérő tünet, de nem biztos, hogy bélférgességre utal! A „szánkázást” okozhatja például a kutya bűzmirigyének telítettsége vagy gyulladása is. Ugyanígy igaz, hogy ha nem látunk semmi különös tünetet, még nem jelenti azt, hogy kutyánk nem fertőzött. Az esetek döntő többségében, sajnos, semmiféle felismerhető tünetet nem jelentkezik.
„Milyen alternatív módszer létezik a kémiai hatóanyagú gyógyszerkészítményeken kívül a féregtelenítéshez? Szoktam a kutyának hetente egy gerezd fokhagymát adni, biztosan nem férges!”
Sajnos nincs természetes alapanyagú gyógyszer vagy más alternatív módszer a bélparaziták elpusztítására. Elterjedt ugyan a fokhagymának és egyéb gyógynövényeknek a használata, de ezek inkább a külső paraziták ellen mutatnak hatékonyságot. Továbbá a kutya testsúlyához való viszonyítás is nehézkes, mert bár egy 3-6 kg testsúlyú ölebbel talán meg lehet etetni 1-2 gerezd fokhagymát (ez a féregtelenítés témában a legközismertebb és a háttéripar által is leginkább szorgalmazott gyógynövény), de ez egy 60-70 kg nagyságú kutyafajtánál már hetente több kilónyi fokhagyma elfogyasztását kívánná, ami szinte lehetetlen.
Tehát az esetleges természetes gyógy anyag megfelelő adagolása szintén akadályt jelent.
