Az Atlantisz-alapítvány

ebook

Szerző: Nemere István

Kiadó neve: Adamo Books

Méret: 587 KB

Kiadás éve: 2013

Állomány formátum: epub

epub ISBN: 978-615-5408-67-0

Ára: 1199 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

 

Tendrix kőarccal hallgatta végig nyomozása eredményét, aztán kegyesen intett:

- Igyekezzen tovább! Holnap nem kell bejön­nie. Szeretném, ha eredményt mutatna fel.

Hillnek már a nyelvén volt, hogy hát eddig mit csinált? Amit eddig tud, az kevés lenne? A kon­cepciója készen volt, el is mondta Tendrixnek. A főnök túl régen volt már rendőr ahhoz, hogy ne jusson el maga is ugyanarra a következtetésre. A dolgok egybevágtak: a betörők megvásárolták Biront. Lefizették, megvesztegették. Biron egyik nap kilopta az udvari kapu kulcsait, otthon vagy a lakása közelében találkozott egyik megbízójával. A fiatal férfi feltehetően azonos az egyik későbbi tettessel. Elmentek másolatot csinálni, és azt a cin­kos magával vitte. Bironnak nyilván nagy összeget ígértek, ezért mondta később a lányának is: min­den jóra fordul. Vége a rossz életnek, a szegénységnek... De akkor most hol van? Már régen ott­hon kellene lennie, legfeljebb pénz nélkül. Talán nem mindet adták neki oda azonnal. Nehogy fel­tűnjön a költekezése. Vagy minden egészen más­képpen történt?...

Délután hatkor elment az egyetemi könyvtárba. Legalább három éve járt itt utoljára, az utolsó vizsgáira készülődve. Az ismerős falak ugyanazt a hangulatot árasztották magukból. Hill mégsem érezte ugyanazt, amit akkor. Megértette: ő válto­zott meg, nem az egyetem. A könyvtár padlója ugyanúgy nyikorgott, a nagy csöndben ülő férfiak a kis asztaloknál, lámpáik alatt fel is emelték fejü­ket közeledtére. A régi könyvek szagát is szerette. De már minden máshogy volt, mint annak idején. Az utolsó évben egy Emily nevű lánnyal járt - hát Emily is eltűnt az életéből, mint annyi más, mint oly sokan mások. Idefelé jövet a folyosón látta ré­gi professzorát, rá is köszönt; az öreg csak biccen­tett - nem ismerte meg. Hogy múlik az idő!...

Aztán odahozták a kért folyóiratokat, könyve­ket, és munkába merült.

Az első három cikk nem tartalmazott számára semmi érdekeset. A régészek az „atlantiszi koroná­val" kapcsolatban csak feltevéseket fogalmaztak meg. Az egyik azt állította, Mohendzso-Daróból ered, és így természetesen az indusi kultúrából va­ló. A szerző arra célozgatott kis művében, hogy az „atlantiszi" jelző teljesen megtévesztő, a mohendzso-darói terrakotta szobrok között kell keresni a korona motívumainak ősi mintáját. Emlékezett rá, hogy ez a kultúra még sok meglepetést rejt, hiszen például a mohendzso-darói pecséteken látható írást sem fejtették meg.

Egy másik cikkíró a korona atlanti - ha nem is atlantiszi - eredete mellett tört lándzsát. Állította, hogy vizsgálatai szerint a műtárgyat valóban koro­naként használták, feltehetően egy közép-amerikai törzsnél a Kolumbuszt megelőző időkben.

A könyvekkel sem volt több szerencséje. Vagy alig említették a koronát, vagy épp csak odavetet­tek róla pár sort. Hill egyre dühösebben rakosgatta félre a vaskos köteteket, és már egyre fogyott a re­ménye, hogy bármilyen épkézláb, használható in­formációhoz juthat. Magában füstölgött a kutatók szűkagyúságán, és elővette az utolsó kis könyvet. Este nyolc múlott, jegyzetei elfértek egyetlen pa­pírlapon, és úgy érezte, elvesztette ezt az estét.

A népszerű kiadvány valójában Atlantiszról szólt. Szokás szerint Platónnál kezdődött, és mo­dern tengerfenék-kutatási eredményekkel végző­dött. Hill már csak a tartalomjegyzéket futotta át. Ott ugyan nem, de a tárgymutatóban talált vala­mit. Az „atlantiszi korona" itt idézőjelek nélkül szerepelt. A szerző tehát ezt is az egykor létezett fé­nyes birodalom bizonyítékai közé sorolta.

Megkereste a jelzett oldalt. Talált ott egy rajzot és féloldalnyi szöveget. Sokkal érdekesebb volt, mint bármi, amit eddig olvasott a koronáról. A szerző azt állította: a korona önmagában rejti a titkot, hogy hol volt az Atlantiszi Birodalom és fő­városa, Atlan. Szerinte a korona méretei, jelkép­rendszere és különösen a belsejében látható rajzo­lat adna választ erre a titokra. Meglepő módon azt állította: Atlantisz nem az óceánon túl, hanem Nyugat-Európa partjainál volt, néhány azóta el­süllyedt szigeten és a... szárazföld egy részén! Halvány célzást tett csupán arra, hogy ez itt volt, ebben az országban, nem kell egzotikus távolsá­gokra gondolni. Mivel az elmúlt órákban Hill már olvasta a többi verziót is: hogy Atlantisz a Fríz-szi­geteken, Angliában, Írországban, sőt Izlandon volt - hát semmin sem csodálkozott. Szöget ütött a fe­jébe a koronába rejtett titok ügye, de ehhez nem szólhatott hozzá. Talán Venti többet tudna erről. De hiszen mondta volna... Gépiesen felírta egy cédulára a könyv szerzőjének nevét és a kiadót, az­tán felállt. Már nagyon késő volt. Tíz órára ért ha­za, és azonnal ágyába dőlt.

Tudat alatt már ott volt agyában Tendrix bekó­dolt utasítása: „holnap nem kell bejönnie". Hát nagyon jól aludt, és a szokásos időben sem ébredt fel. Vagy másfél órával tovább aludt, és ez igen jót tett neki. Ilyen pihentnek nem érezte magát már meglehetős rég, legalábbis az utóbbi hónapokban biztosan nem. Lehet, hogy túl sokat dolgozom? Kellene egy kis kikapcsolódás - mondogatta reggeli-készítés közben.

Éppen befejezte az étkezést, és már csak a moso­gatás szomorú cselekvéssorozata várt rá - ezt ret­tentően utálta! -, amikor megszólalt a telefon. Megtörölte a kezét, bement a szobába és felvette.

- Hill.

- Pascal... Tendrix mondta, hogy hívjalak fel. Te is keresel egy bizonyos Biron nevű pasast, nem?

- Persze. Előkerült?

- Úgy is mondhatjuk. Csak ne hidd, hogy hosszú és töredelmes vallomással fog szolgálni.

Hill torka elszorult.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy...

 

 

Ismertető:

Különös regény: részben krimi, részben társadalomrajz. A szerveződő jobboldal egy demokráciában semmitől sem riad vissza - és vele szemben egy ifjú biztosítási ügynök mit tehet?

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Mások ehhez vásárolták
Hasonló termékek

Copyright © 2009-2023 Adamo Books Kft.