Az éj rabjai

Reid mindezt csendben figyelte, nem messze onnan, arról a helyről, ahol már többször is állt az elmúlt évek alatt. Ezen az estén váratlanul jelent meg Nell, és neki nem maradt ideje elrendezni a testet, hogy még se legyen olyan megrázó a lány számára, ha rátalál, nem mintha attól kisebb lett volna a fájdalma. Mélyen megindította, ahogy a lány ott térdelt a halott felett. Jól ismerte, tudta mekkora csapás ez a számára, bár, még igazából semmit sem tud, mindez csupán a jéghegy csúcsa. Látta a könnyeket, amelyek végig folytak a gyönyörű arcon, és egyre csak magát okolta, amiért nem ért oda időben, és nem tudta megakadályozni a történteket, pedig neki kellett volna vigyáznia rá. A düh olyan erővel öntötte el, hogy fogai csikorogtak, ahogy összeszorította az állát. Egyre csak nézte, ahogyan a szél szőke haját a sápadt arcába fújja, és ettől felidéződtek benne a régi emlékek. Megrázta a fejét, hogy rendezze a gondolatait, tiszta fejre volt most szüksége. Abban biztos volt, hogy gondoskodni fog a lányról, amit nem lesz könnyű elintéznie, de megoldható. A másik legfontosabb dolog, hogy biztonságos helyet kell keresnie a számára.
A gyilkosnak ugyan már a nyomába eredtek, de ez még jelenti azt, hogy lankadhat a figyelmük. Ahogy ott állt, furcsa érzés járta át, amiről nem akart tudomást venni, hiszen a lány még olyan fiatal, semmit sem tud az őt körülvevő valóságról, és ha rajta múlik, soha nem is fog. Ezt ígérte az anyjának, aki próbált elszakadni a másik világtól, de az végül mégis rátalált és ez az életébe került. Neki is ígéretet tett, hogy vigyázni fog rá, még sem tett eleget ennek. Már két ember élete szárad a lelkén, nem tudta, mennyit képes még elviselni. Arra a gondolatra, hogy a lány épp csak elkerülte a végzetét, a hideg is kirázta. Most gyűlölte leginkább lényének létezését, hatalmas önváddal a lelkében indult el, miután megbizonyosodott róla, hogy védence biztonságban lesz aznap éjszakára. Tudta, hogy Brian megbízható ember, mellette jó kezekben lesz.