Az utolsó kötet

Ismertető:

Aki szereti a kirakós játékokat, annak ez a regény igazi csemege lehet. A mű rövid, de olvasás közben az az érzése támad az embernek, mintha már évek óta olvasná. Nekem legalábbis nagyon sűrű volt. Sűrű abban az értelemben, hogy tele van fordulatokkal, információkkal, izgalmas részletekkel, illetve több olyan részlet is van, mely nem az, aminek látszik. A könyv – olvasása közben – észrevétlenül „húzza át” az olvasót a könyvszellem által teremtett másik világba, egy másik dimenzióba: a könyv saját világába, saját tér-idő viszonylatába. Ráadásul az egyes fejezetek témái nem egymást követően vannak elhelyezve, így az olvasás elején az az érzése támad az embernek, hogy az egésznek úgy abban a formában, ahogy első olvasásra hat, valójában nem sok értelme van. Pedig mindennek megvan az értelme és a helye, csak lehet, hogy nem akkor áll össze a kép, amikor várná az ember. A végére igyekszik összeállni, de tény, hogy ehhez újra át kell lapozni az egész regényt (nekem legalábbis kellett).

A regény kerete egy pszichiátrián talált írás, melyet a megtalálója e-könyvként jelentet meg (stílszerű: maga a regény írója is ezt a formát választotta műve kiadására). Az író a keretben tisztázza, miről is van szó, vagy miről is lehet szó: már az ókori Mezopotámiában is alkalmazták azt az eljárás, hogy a bármilyen rendellenességgel született embereknek gyűjtőházat építettek. A mentális rendellenességgel bíró személyek meséit, elbeszéléseit  összegyűjtötték és tanulmányozták őket. Ezekből az írásokból a jövőre, a múltra vonatkozó információk rejlettek, de előfordultak titkok, rejtélyek megoldása, vagy más népekről, kultúrákról szóló tudás. Az utolsó kötet is ilyen írás!

Hogy pontosan miről is szól maga a regény, azt nehéz úgy megfogalmazni, hogy akár csak részben is lefedje a valóságot, így tényleg csak körvonalazni lehet. Megtalálható benne galaxisok közötti utazás, dimenziók, terek egymásba csúszása, egy civilizáció pusztulása, lélekrészeink más bolygókon, galaxisokon vagy ki tudja hol való „élete” (ezek a lélek szinkronbolygói, ahogy az író fogalmaz), a természet és az emberi akarat kettőséről, mely bolygónk egyik nagy problémája és még lehetne sorolni. Mindezekről a főhősünk, Floyd utazásán keresztül nyerünk képet, miközben megismerkedünk az ő érzéseivel, életének néhány – a mű szempontjából mindenféleképpen – fontosabb részletével, de hogy ki is ő valójában: az eseményeket átélő vagy az azokat irányító, megíró személy, vagy mindkettő – azt majd döntse el maga az olvasó!
(az ismertetőt Leszkovenné Nagy Andrea írta)