Az előttünk feltűnő, talán kétszáz méter átmérőjű, szabályos félkör alakú öblöcskét pálmafák koszorúzták ritkás sorokban, végig a fövenyes part mentén. Az ösvény egy földszintes faépület mellett vezetett el, aminek ajtaján horpadt fémtábla árulkodott a hely rendeltetéséről.
Csillanó-öböl, szabad strand Folyamatos vízi mentő android felügyelet Gumimatracok, nyugágyak, napernyők, búvárszemüvegek Ha bármire szüksége van, nyomja meg a csengőt!
Oldalt a falon rozsdásodó acéltábla hirdette, hogy az öböl bejáratánál, a vízen úszó vörös bójákig biztonságosan lehet fürdeni. A meder homokos, kövektől mentes, és fokozatosan mélyül, ráadásul a bójasornál kifeszített szénszálas védőháló kívül tartja a nagyobb halakat és veszélyes tengeri állatokat. Nem mintha a Kékes vizeiben olyan sok emberevő cápa lubickolna (kövér turistákra éhezve), hanem inkább a külföldi vendégek megnyugtatására, akik esetleg olyan bolygóról jöttek, ahol bővében vannak a szörnyeknek. A földiesítést végző őseink hajdanán igyekeztek békés természetű halakat betelepíteni az óceánba, amik nem nőnek túl nagyra, és nem támadnak rá az emberre, mint a gyöngyösi cápák, a nagytilaji óriás tintahalak vagy a székelylaki tengeri kígyók.
- Egy egész strand! És csak a miénk! - kiáltott fel boldogan Anita, széttárva karjait, mintha magához akarná ölelni a tájat. Lesétált a lapos homokparton a vízig és újra bekapcsolta kameráját. Hagytam, had filmezzen kedvére, s közben elgyönyörködtem a szoknya alól kivillanó meztelen lábszárában.
- Ezt ki akarom próbálni! Fú...! - visszasietett hozzám, gyorsan feltolva feje búbjára a parányi megjelenítőt, hogy ne zavarja és rám kacsintott. - Mit szólsz? Kijövünk ide ma délután?
- Persze. Régóta nem úsztam a tengerben és ideális idő van. A hullámzás csekély, de azért van akkora, hogy ne egy tóban érezzük magunkat.
- Kész főnyeremény ez a sziget! Nézd, milyen tökéletes a homok!
Teljesen tiszta, sehol egy lábnyom!
Teátrális mozdulattal körbemutatott a strandon, ami valóban érintetlennek látszott. Nyilván hetek óta nem járt erre senki és az eső meg a szél elsimította a homokhátakat. Eszembe jutott, hogy levehetném a szandálomat, és mezítláb sétálhatnék a parton, de amikor lehajoltam, s kíváncsiságképpen megérintettem a szemcsés talajt, az feltűnően hideg volt. A napnak még nem vala ideje fölmelegíteni a hűvös éjszaka után.
- Micsoda filmet lehetne forgatni ezen a helyen! - folytatta az áradozást Anita, s látszott rajta, hogy ötletek kavarognak a kobakjában. - Az meg külön előnye, hogy itt aztán nem zavarnának a járókelők, meg a sztárszínészekre vadászó lesikamerások és a kíváncsiskodó rajongók!
- Azt te csak hiszed, kedvesem! - csóváltam meg a fejem pesszimistán.
- Miért? - nézett rám csodálkozva. Tetszett neki, hogy kedvesemnek szólítottam, ezt tisztán éreztem rajta.
- Lesikamerások mindenütt vannak. Ha rászállnak egy hírességre, szinte levakarhatatlanok, és egész nap azt lesik, mikor történik vele valami érdekes. A fanatikusabb rajongók meg hamar kibérelnék a szabadon álló házakat, és ideköltöznének, hogy hisztizhessenek, ha a Zenites Géza vagy a Gárdonyi Sziromka feltűnik a szabadban.
A két kékesi filmsztár említésére elkomorodott a lány, s rövid töprengés után bánatosan rábólintott sommás véleményemre.
- Igazad van. Mondjuk Zenites, és Gárdonyi nem az Álomvölgynek dolgoznak, de Vas Ramóna vagy a Lugosi Rezső ugyanúgy húzná maga után a sleppjét.
- Itt most te vagy a sztár és én a slepped! - ragadtam meg a karját átszellemült képpel vigyorogva, s húzni kezdtem tovább, végig a part mentén. - Gyere, művésznőm...!
- Igen, kedves rajongóm! - pironkodott a csaj, majd megpróbált úgy csinálni, mint egy agyonfilmezett világsztár. A fejét felemelte, vállait kihúzta, patetikus pofát vágott, és félig lehunyt szemmel vonult mellettem, igazi uralkodónőként. Még a szoknyája szélét is megragadta bal kézzel, járás közben ide-oda libegtetve, akár egy bálba igyekvő filmcsillag. A bohóckodása azonban túl jól sikerült, mert hirtelen megbotlott egy alattomos homokbuckában, és hasra esett volna, ha nem fogom erősen a karját.
