KÉZZEL NEM FOGHATÓ BIZONYÍTÉKOK
Eddig nem volt a kezünkben semmi, úgy igazán még régészeti leletek sem. A majomember- és ősemberkoponyák és csontok sokat elárulnak a szakembereknek, de a minket érdeklő kérdésre nem adhattak választ.
Az értelmes ember egyik tulajdonsága, hogy igyekszik valamilyen módon mérni és rögzíteni az idő múlását. Akik eddig azt hitték, erre első ízben valahol a suméroknál kerülhetett sor - tehát alig pár ezer évvel ezelőtt - azokat meglephette egy 1980-as híradás.12 Itt egy körülbelül 18 ezer éves, mamutagyarból faragott, pontokkal és spirális vájatokkal díszített tárgyról van szó, amelyről hosszas kutatások után kiderítették, hogy az egy... naptár. Az egyik vájat pontjainak összege kiadja a Föld keringésének idejét: 365 napot. A többi kanyargós jel megfejtése után nyilvánvaló lett, hogy azok a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz keringésének pontosan kiszámított periódusait és teljes Nap körüli keringési idejét regisztrálja.
Nem keresünk olcsó fogásokat, hisz akkor most azt is írhatnám: íme egy bizonyíték arra, hogy az ősemberek égből jött Idegenekkel áltak kapcsolatban, és a következő nemzedékek is folyton az eget figyelték. Ennek mintegy „mellékterméke" voltak a csillagászati ismereteik és azok rögzítése... Nem, az égbolt figyelése hozzátartozott a természetes fejlődéshez. Az ember a földet, az eget, az időjárást, az állat- és növényvilágot kénytelen volt alaposan szemmel tartani, hisz az így nyert információk segítették a túlélést. Azonkívül az idő múlása, és annak szabályszerűségei is ezt a célt szolgálhatták.
A kézzel nem fogható bizonyítékok közé az Idegenek látogatásának hívei a hitvilágot, a legendákat, mondákat, vallásos emlékeket stb. sorolják. Nézzünk meg mi is ezek közül egy csokorra valót. Hátha valóban találunk ott különös utalásokat. Bizony, találunk.
Az óindiai eposzok és más források, szent könyvek nagyon sok olyant tartalmaznak, amik a mai olvasó vagy hallgató számára tiszta kitalálásnak tűnnek. Egyszerűen hihetetlennek, amit aztán a többség hajlamos az ókori szerzők fantáziájának tulajdonítani. Ha csak a Daniken-félék emlegetnék őket, a tudomány világa is könnyebben megszabadulhatna a kényelmetlen problémáktól. A baj az, hogy úgynevezett „komoly tudósok", tehát szaktekintélyek is foglalkoztak ezekkel a szövegekkel, néha kissé meglepő céllal is.
Így például a hetvenes években dr. Ruth Reyna amerikai professzorasszony, a szanszkrit nyelv tudósa a NASA (az amerikai űrkutatási hivatal) felkérésére végzett egy számunkra furcsának tetsző analizáló munkát, és azt 1972 májusában be is nyújtotta megbízóinak. Az óindiai szövegek elemzésének célja az volt, hogy kapcsolatban állnak-e azok a kozmosszal? A professzorasszony igenlően válaszolt az alapvető kérdésre, majd nagy munkájában részletesen is indokolta a tételt: ezekben a szövegekben egyrészt sokszor esik szó általában vett egyszerű, tegyük hozzá: légköri repülésről, másrészt viszont kozmikus repülésekről is.
Reyna a legtöbb ilyen tárgyú utalást Samaranganasutradhara című, körülbelül ötezer évvel ezelőtt keletkezett műben találta. Ezt a szöveget különben más kutatók is „felfedezték" ilyen szempontból; a benne található kozmikus és űrhajózási utalásokról érdekes előadást tartott Louis Dubrenq a Francia Űrhajózási Társaság előtt.
Ebben a műben kétszázharminc sorban írják az ismeretlen szerzők, hogy kell repülő járműveket gyártani és használni. Reyna összefoglalója szerint a műben több különböző elven működő repülő szerkezetről esik szó, leírt méreteik ma is tiszteletet parancsolnának, és állítólag - idézem - „el lehet velük repülni a mi naprendszerünkön kívülre is". Reyna tehát ezt találta a szövegben. Mindezt különben indiai származású kutatók is megerősítették. Más kérdés, hogy a szövegek már az eredetiben is meglehetősen homályosak (az sincs kizárva, hogy töredékesek), és nehezen érthetők még a szakemberek számára is.