Jordan ébredése

1997. november 2. Hajnali fél négy. La Paz - kettes hangár - Mister, ugye nem gondolja komolyan, hogy ezzel a lélekvesztővel fogunk felszállni? - kérdezte a szőkeség, aki nem volt más, mint Mandy Willson, Dr. Harrold Willson felesége. A hölgy nagyon is tisztában volt „képességeivel", és ezt szem előtt tartva viselkedett mindig. Nem számolt azonban George-dzsal, aki már edzett volt ezen a téren. Szinte minden héten találkozott ilyen nővel. Csinos, dekoratív, és azt hiszi, övé a világ.George megeresztett egy mosolyt, olyat, amitől minden nő lába azonnal remegni kezd, és így szólt:

- Ne aggódjon Mrs. Willson, én is Önökkel tartok, és elhiheti, nem szállnék be olyan gépbe, amely veszélyeztetné a testi épségemet.
A nő arcáról egy pillanat alatt eltűnt az aggodalom, és széles mosoly vette uralom alá az ábrázatát. Kihívóan nézett a férfire, ujjával megérintette az ajkát, és jobbra-balra billegette magát.
- Ha maga mondja...
- Higgyen nekem, hölgyem! Még soha sem volt semmi gond!
- Maga lesz a pilótánk? - kérdezte cinkosan.
- Sajnos nem. De magukkal tartok, én leszek az idegenvezetőjük...
A nő láthatólag örömmel vette a hírt. Így már egy percig sem habozott beszállni a gépbe.
Mr. Willson természetesen semmit sem vett észre ebből, csak azon morgott magában, hogy Mandynek megint milyen őrült ötletei támadtak. Ha nem félne attól, hogy ez a csodálatos nő elhagyja, biztosan fittyet hányna azokra a vacak kis karcolmányokra. Kit érdekelnek? Őt nem. Ránézett Mandyre... szép nő... és vele van. Nagyot sóhajtott, és követte a feleségét.
Rosszul tette.