Történelmünk csodálatos ereje

Albert Camus, francia Nobel békedíjas író 1957 októberében így beszélt a magyarokról: “ A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét…A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép e világon az elmúlt húsz esztendőben…csak úgy maradhatunk hivek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a Magyar harcosok életüket adták, és soha sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat. “

56-os tetteivel pedig a magyar nép ismét elindított egy hatékony szovjet- és kommunista-ellenes láncreakciót, melynek következő eseménysorai már az 1968-as év tavaszán Prágában zajlottak, hogy a cseheket aztán a lengyelek kövessék az elnyomó rendszer ellen fellépő szolidaritási mozgalmukkal.

Az 1989-es keletnémet menekültek előtti határmegnyitással, a vasfüggöny soproni szakaszának lebontásával, Magyarország beverte az utolsó szöget ennek a kegyetlen, kommunista diktatórikus rendszernek kelet-európai koporsójába, mindezzel a Szovjetúnió felbomlását is felgyorsítva.

Nem beszélve arról, hogy 1989 decemberében a félelmetes romániai diktátor, Ceasescu, “szekus” elnyomó uralmát megdöntő ellenállási mozgalom is, a temesvári forradalom kezdete, egy magyar emberhez kötődik. Tőkés László református lelkész, valamint az érette utcára vonuló bátor gyülekezeti tagok jelentették a szikrát, amely lángra lobbantotta a romániai forradalmat, és a rendszerváltással megmentette a Ceausescu által beolvasztásra ítélt erdélyi magyarságot is...