Az idő vándorai

ebook

Szerző: Nemere István

Kiadó neve: Adamo Books

Méret: 605 KB

Kiadás éve: 2013

Állomány formátum: epub, pdf, prc

epub ISBN: 978-615-5363-65-8

prc ISBN: 978-615-5363-66-5

pdf ISBN: 978-615-5363-67-2

prc Méret: 398 KB

pdf Méret: 525 KB

pdf Oldalszám: 146

Ára: 700 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

EGY FURCSA TALÁLKOZÁS

 

- Éhes vagyok - nyafogott Ariel.

A fiúk egy vízmosás kiszáradt szélén ültek. Két enyhe lejtésű, embernyi magas homokbucka között telepedtek le. Fölöttük kéken feszült az égbolt. A nap rettenetesen sütött. A hőség elbágyasztotta a vándorokat.

- De jó meleg van. Hiába, rögtön látni, hogy Afrikában vagyunk - közölte Don ellentmondást nem tűrő hangon.

- Honnan tudod? Lehet, hogy máshol landoltunk - szólt Lars.

- Ugyan! Ez Afrika. A génjeimben érzem.

-  A ... micsodáidban?

-  A génjeimben. Nem tudod, mik azok a gének? Nohát, ha ezt elmondom Szupinak, egyből kisülnek az áramkörei... Biztosan nem hinné el, hogy akad az iskola növendékei között ennyire tudatlan is... Szóval az őseim Afrikában éltek, és képzeljétek, én most itt olyan otthonosan érzem magamat - a fiú végigterült a homokon, és becsukta a szemét. Főleg azért, mert a Nap belesütött.

- Éhes vagyok - ismételte Ariel makacsul. Lars a fiú könyörgő szemébe pillantott, és engedett.

- Rendben van. Ebédelünk.

Erre Don is megélénkült. A fekete bőrű fiú sohasem ismerte volna be, hogy éppúgy szeret falatozni, mint Ariel. de most gyorsan megoldotta zsákját. Előkerültek a jól elcsomagolt útiadagok. Lars körbeadta az egyik hűtőpalackot. Ittak.

- Hát ez jólesett - törölgették szájukat.

- Megint konzervek - morogta" Ariel.

-  Örülj, hogy ehetsz egyáltalán - Don körülnézett, és folyamatosan fantáziáim kezdett: - Itt valaha elcsigázott karavánok baktattak. Ott ni, látjátok, a szürke domb mögött? Most bukkannak elő. Néhány teve, alig szedik már a lábukat, pár ember, ezek mindjárt összeesnek... Soványak, félholtak, a bordáik már átszúrták a bőrüket, hasuk a gerincükre száradt, őrülten lobog a szemük.

Lars elfordította a fejét. A szürke dombocska fölött... Nem, az nem lehet! Imbolygó alakok! Gyorsan megtörölte a szemét, és mikor ismét kinyitotta, már ismét csak a dombot és az eget látta.

- Csak nem? - vigyorgott barátja. - Láttad őket? A végén még kiderül, hogy varázsolni is tudok!

- Kösz! Valahogy nem hiányzik itt most egy régi és roppant éhes karaván.  - Lars ivott, de érezte: gyomrában  és agyában nem múlott el a furcsa  nyomás.  Mi történhetett? Hiszen betartották a levélben foglalt utasításokat. A földet érés pillanatától és helyétől a parancs szerint cselekedtek. De tizenöt kilométerre délkeletre nem találtak sziklás dombot. Ezeket a kis homokdűnéket aligha lehet dombnak nevezni, sziklákat sem látni, no és ha továbbmennek délkelet felé - említi a parancs -, egy patakhoz érkeznek. Hát egyáltalán lehet patak ebben a sivatagban, ebben a csontszáraz pusztaságban?

Donnak is ez járhatott a fejében, mert elővette helyzetmegállapító műszerét. Beállítás után a folyadékkristályos képernyőn megjelentek a számsorok. Ariel is odapislogott.

- Neked volt igazad. Afrikában vagyunk, a keleti szélesség 23-dik és a déli hosszúság 18-dik foka között.

-  Az Egyenlítőtől elég messze, délre - mormolta Lars. Az égbolton és a földön semmi jelét sem látta annak, hogy Afrikában lennének. Ez a táj bárhol lehetett, amennyire a fiú ismerte a jó öreg Földet. Éppen ezért a dolognak most nem volt jelentősége.

- Szerintem tovább kellene menni!  - solta Ariel.  -Majd csak emberekre akadunk, és kiderül, hol történt a tévedés.

Meglepetésükre Don is Ariel ötletét támogatta, ami eddig szerfelett ritkán fordult elő.

- Igazad van, dundikám. Jobb menni, mint itt üldögélni. Lars döntött.

- Akkor hát talpra! "Nyomás!" - ahogy egykori őseink mondták.

Felszedték poggyászukat. Lars az élre állt. A homok fölött a hőségtől vibrált a levegő. Don arra gondolt, hogy most ők is karaván lettek, "szegény gyalogosok karavánja", akiknek tevékre sem tellett...

Ariel visszanézett pihenőhelyükre. Eljönnek ide még egyszer, bármikor az életben? Ha valóban űrhajósok lesznek, számtalan idegen bolygót ismernek meg. Meddig emlékeznek majd ezekre a homokbuckákra, az itt majszolt ételek ízére, a levegő illatára?

A nap már erősen délutánba hajlott, amikor néhány fa tűnt fel a távolban. A lombok zöldje - még ilyen messziről is - nagyon elütött a sárgásszürke, kopár földtől.

- Ahol fa van, ott víznek is kell lennie - mondta Ariel bölcselkedve.

 

Ismertető:

Lars, Don és Ariel - a "Műkincsrablók...", a "Kupolaváros titka" és "A kozmosz lovagjai" folytatásaként ismét galibát galibára halmoznak. Egy félresikerült űrhajósvizsga után mintha a múltba kerülnének, régi korokkal és emberekkel találkoznak. Három lány is szerepel a történetben, végül az ő segítségükkel derül fény a rejtélyekre...

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Mások ehhez vásárolták
Hasonló termékek

Copyright © 2009 - 2017 Adamo Books Kft.

OTP Bank - Általános ügyféltájékoztató
Mielőtt távozna

Még nem regisztrált?

Tovább a regisztrációhoz