Fejlődésbiológia I.

ebook

Szerző: Csoknya Mária – Pollák Edit – Hoffmann Gyula

Kiadó neve: Virágmandula Kft.

Oldalszám: 296

ISBN szám: 978-615-5181-49-8

Méret: 12,3 MB

Kiadás éve: 2012

Állomány formátum: pdf

Ára: 1650 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

                                                                          Előszó


Hogyan fejlődik az új egyed? Miért hasonlítanak az utódok szüleikre? Ilyen és ehhez hasonló kérdések évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget, de csak az elmúlt mintegy negyedszázadban vált lehetővé, hogy ezekre az ősi problémákra érdemi választ kapjunk. A fordulatot az hozta, amikor az állati és növényi fejlődés vizsgálatára a genetikai megközelítést és a modern sejt- és molekuláris biológiai technikákat együttesen kezdték alkalmazni, ami legalább annyira jelentős, mint az az intellektuális háttér, amelyet az elmúlt idők kutatói teremtettek meg.
A fejlődésbiológia kialakulása szempontjából két nagy tudományterület szintézisét, nevezetesen a nagy múltra visszatekintő embriológiáét, és a genetikáét kell megemlíteni. Az egyedfejlődéstan (embriológia, ontogenetika) alatt azt a tudományt értjük, ami az élet első szakaszával foglalkozik. A vizsgált időszak tehát a megtermékenyített petesejttől a kifejlett felnőtt formáig tart. Minőségi és mennyiségi változásokat egyaránt magába foglal.
A soksejtű organizmusok megjelenéséig hosszú és bonyolult folyamat vezet, amit evolúciónak nevezünk. A fejlődés és evolúció szétválaszthatatlanok.
A modern embriológiai vizsgálatok törzsfejlődéstani összehasonlító elemzésekkel kezdődtek, amelyek eredményei sok esetben ma is érvényesek. A tizenkilencedik század utolsó két évtizedében az embriológia Wilhelm Roux vezetésével kísérletes tudománnyá vált és elkülönült az „evolúciós biológiától”. Az embriológia a problémák multidiszciplináris megközelítésére törekedett. A tizenkilencedik század végén integrálódott a citológiával, és ekkor az a meggyőződés alakult ki, hogy a sejt tanulmányozásával el lehet jutni az alapvető biológiai problémák gyökeréig.
A tizenkilencedik század ötvenes éveiben egy magányos ágostonrendi szerzetes Mendel, kezdi meg kísérleteit. Eredményei kora számára érthetetlenek voltak, hiszen az öröklődés, mint önálló jelenség, nem volt könnyen megközelíthető. A mai génekre a „Formbildunge Elemente” elnevezést használta, ami azt jelzi, hogy nem akart határt húzni a fejlődés és az öröklődés között.
A múlt század elején, Mendel újrafelfedezése után, a genetikát hamarosan külön névvel illetik, de nem tekintik az embriológiától mereven elválasztható tudományágnak. A korai genetikusok legjelentősebb képviselői közül többen egyúttal embriológusok, miként a kor meghatározó egyénisége, Morgan maga is az. A genetika és az embriológia elválása a múlt század huszas éveiben következett be. Morgan, az iskolateremtő tudós állapítja meg, hogy az út a genotípustól a fenotípusig a fejlődésen keresztül vezet, de ugyanakkor a genetikát, mint a jellegek átvitelének, transzmissziójának tudományát deklarálja. Ez azzal magyarázható, hogy a gének és a jellegek kialakulása között óriási a szakadék, és ez az akkori technikákkal áthidalhatatlan volt. Az embriológia továbbra is a jellegek  kifejeződésével foglalkozott, és módszere elsősorban az embrió közvetlen manipulálása maradt.

A két tudományág közötti összeköttetést a fejlődésgenetikusok biztosították, akik az embriókkal való kísérletezést a természetre hagyták, mutánsokat vizsgáltak, és ebből próbáltak visszakövetkeztetni a normálisan lejátszódó jelenségekre. A modern fejlődésbiológia kialakulásában ennek a megközelítésnek döntő szerepe volt. A múlt század hetvenes éveinek végén elsőként Ed Lewisnak, Christiane Nüsslein-Volhardnak és Eric Wieschausnak sikerült a testszerveződésnek, mint az egyedfejlődés alapvető folyamatának a lépéseit genetikai módszerekkel azonosítani akkor, amikor a molekuláris szemlélet és a technikák már készen álltak az azonosított gének funkciójának vizsgálatához.
A gének nem elvont egységek. Elvileg bármely gén és szabályozó régiója izolálható, más organizmusba átvihető, de funkciója meg is szüntethető. Kifejeződésének minden szintje, legyen az transzkriptum vagy fehérje,  tanulmányozható. Egyre több embriológiai fogalom nyer molekuláris szintű magyarázatot. A fejlődésnek ez az új, a sejtet alapvető egységnek, és az abban lejátszódó génexpressziós folyamatokat a fejlődés hajtóerejének tekintő elméletet epigenetikának nevezzük. Az epigenetikai kontroll azoknak a genetikai faktoroknak az összessége, amelyek a sejtre hatva szelektíven szabályozzák a génexpressziót és a fejlődés folyamán egyre nagyobb fenotipikus komplexitáshoz vezetnek. Eljött az az idő, amit Wihelm Roux, a kísérletes embriológia atyja, a tizenkilencedik század végén megjósolt: a fejlődés, mint keret, szimbiózisban más diszciplinákkal, meghatározó szerepet játszik az élet alapvető problémáinak megoldásában. A fejlődésnek ez az új, differenciális génexpresszióra alapozott elmélete túlzás nélkül nevezhető szemléletformáló jelentőségűnek.

Ismertető:

Hogyan alakul ki annyi sejtünk, hogy a bennük lévő örökítőanyag több mint százszor elérne a Napig? Hogyan „agyasodunk” ? Tényleg vannak „csupahát” és „csupahas” embriók? Kinő újra a szalamandra lába? Vannak olyan sejtek, amelyek mindig elhalnak, pedig semmi nem romlik el bennük? Mindezen kérdésekre megtalálják a választ kötetünkben, a Fejlődésbiológia I. című könyvben.

A fejlődésbiológia egyszerre tartozik a legújabb és a több évezredes tudományágak közé. Gyökerei, sőt szakkifejezései sokszor az ókorig visszavezethetők, hiszen a tudományok közül a legtöbb atyával fémjelzett embriológia múltja is eddig követhető.

Modern arculatának kialakítása a tizenkilencedik század végén kezdődött, s ennek az időszaknak a kísérletei már tankönyveink szerves részét alkotják. Az akkor „vadonatúj” genetika művelői még nem is álmodtak arról, hogy a tulajdonságok kialakulásának hogyanjára is fény derülhet. A molekuláris biológia csak a huszadik század ötvenes éveiben kezdte diadalútját, a hetvenes évekre ért el oda, hogy a tulajdonságok kialakulásának mikéntje homloktérbe került, és megszületett a közel kilencven éve megjósolt új tudományág, a FEJLŐDÉSBIOLÓGIA. Az „újszülött” hamar továbbfejlődött, és többet is tett, mint embriókat tanulmányozott: visszaszervesítette az evolúciót sokáig elveszett testvérei, az embriológia, a genetika, a molekuláris biológia (anatómia, paleontológia stb.) mellé, összegyúrta a biológia ágait.

Beteljesült hát a jóslat is, amelyet Roux az 1890-es években tett: eljön az az idő, hogy mindent a biológiában a fejlődés szemüvegén át nézünk, és mi sem természetesebb, mint hogy mindezt az evolúció fényében sütkérezve tesszük.

 

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Hasonló termékek

Copyright © 2009 - 2017 Adamo Books Kft.

OTP Bank - Általános ügyféltájékoztató