Konstantin

ebook

Szerző: Rose Woods

Kiadó neve: Magánkiadás

Méret: 1,25 MB

Kiadás éve: 2013

Állomány formátum: epub, pdf

epub ISBN: 978-615-5408-40-3

prc ISBN: 978-615-5408-41-0

pdf ISBN: 978-615-5408-39-7

pdf Méret: 2,23 MB

pdf Oldalszám: 450

Ára: 900 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

Konstantin képtelen volt levenni a szemét a vörös hajú lányról.
Több mint két órája lépett be a klubba, és a tomboló tinédzserek között úgy érezte, iszonyatosan öreg – ami persze igaz is volt, hisz már elmúlt kétezer éves. Mi volt ehhez képest a klub vendégeinek tizennyolc éves átlagéletkora? Most pedig, ahogy meglátta őt, legalább még ötven évet öregedett. De Kaitleen mindig is ezt váltotta ki belőle. Ha képes lett volna arra, hogy megőszüljön, mostanra már biztosan hófehér lenne a haja. Az a tizenöt év, mióta a lányt ismerte, felért legalább százötven, keserves kínok, és megpróbáltatások között eltelt esztendővel.
Jól láthatóan, most is részeg volt. Mint újabban minden hétvégén. Lényegesen többet ivott a kelleténél, már nem lehetett bájosan szalonspiccesnek nevezni. Azon a határon legalább egy órával és néhány martinival korábban túljutott. Arcán mámoros kifejezés ült, aminek legalább akkora köze lehetett az elfogyasztott alkoholmennyiséghez, mint a két sráchoz, akik közrefogták és felváltva szórakoztatták.
Konstantin magában szitkozódott. Kaitleen szokás szerint túllőtt a célon. Egy pillanatra komolyan megfordult a fejében, hogy hátat fordít neki és otthagyja. De ez, mindössze egyetlen másodpercig tartott. Helyette nagy léptekkel indult a díszes társaság felé.
– Mi a fenét csinálsz? – jelent meg mellette Magnus, a barátja. A sötétben, a stroboszkóp folyton felvillanó, majd kialvó, szemkápráztató fénye mellett, nem tűnt fel senkinek sem, hogy a férfi a semmiből öltött testet. Szó szerint.
– Igyekszem megmenteni saját magától – válaszolta Konstantin, a rá jellemző nyugalommal. Sebhelyes arca meg sem rezdült, ahogy lerázta a vállára nehezedő kezet, és tett még két lépést. Magnus nem hagyta annyiban a dolgot.
– Miért nem hagyod már békén azt a lányt? Nem akarja, hogy megmentsd. Még csak nem is tudja, hogy szándékodban áll megtenni. De ha tudná is…
– Nem számít, ő mit akar. Nem fogom hagyni, hogy kárt tegyen magában.
– Kárt tegyen magában? Nézz rá! Úgy néz ki, mint aki szenved?
Konstantin eleget tett a felszólításnak. Nem. Kaitleen egyáltalán nem úgy festett, mintha valami gyötörte volna. Inkább úgy tűnt, nagyon is boldog.
– Az isten verje meg! – morogta az orra alatt. Kitaszított létének egyik legjobb velejárója volt, hogy káromkodhatott. Vagy legalábbis, immár senkit nem érdekelt, hogy megteszi-e, vagy sem. Legkevésbé őt, magát.
Mindegy – határozta el végül. Akár akarja Kaitleen, akár nem, akkor sem fogja hagyni, hogy újabb ostobaságot kövessen el, és ezen az sem változtat, mi a véleménye az egészről Magnusnak. Ám a barátja folytatta:
– Mit akarsz tulajdonképp? Miért követed ilyen mániákusan? Soha nem fedheted fel magad előtte. Szerinted, mit szólna hozzá, ha rájönne, ki vagy? Mit mondana, ha tudná, megölted a bátyját?
Konstantin hátrahőkölt, mintha az orrába öklöztek volna. Magnus nagyon jól értett a kellemetlen kérdések feltevéséhez. Mindig tudta, mivel okozhatja a legnagyobb fájdalmat, mi az, amit a legkevésbé szeretne hallani. Tudta, és nem félt firtatni. Most is tökéletesen fején találta a szöget.
Soha nem hozhatja vissza a lány bátyját, és igazából akkor sem tette volna ezt meg, ha a hatalmában áll. Christopher Nightland nagyon is megérdemelte a halált, és neki az volt a feladata, hogy megszabadítsa tőle az emberiséget.
Kaitleen viszont, csak a testvérét látta a férfiban, nem a gonosztevőt. A mögötte felsorakozó valóságos hadseregről fogalma sem volt, mint ahogy arról sem, mire használta Christopher a hatalmát.
Akkor éjjel, a lány elveszítette a bátyját. Az egyetlen családtagját, aki gondoskodhatott róla. Volt ugyan még egy húga is, Taylor, ő viszont alig kétéves volt akkor. A szüleik, nem sokkal Taylor születése után, meghaltak, és onnantól Christopher vigyázott a két kislányra. Meg kellett hagyni, hogy bármekkora szemétláda volt is, a húgainak megfelelően gondját viselte. Hatalmas csapás lehetett Kaitleennek az elvesztése. Konstantinnak pedig kétsége sem volt afelől, hogyan érezne iránta a lány, ha megtudná, hogy ezt neki köszönheti. Ám esze ágában sem volt elmondani. Egyszerűen csak biztonságban akarta tudni őt.
Cseppet sem tetszett neki Kaitleen önpusztító hajlama, viszont nem tehetett ellene semmit. A legtöbb, amit megengedhetett magának, hogy épségben hazajuttatja a lányt. Mint ahogy máskor is tett róla, hogy baj nélkül ágyba kerüljön, mikor sokat ivott.
Tizenöt éve nem telt el úgy nap, hogy ne vetett volna egy pillantást Kaitleenre. Mindegy volt, a világ melyik végén tartózkodott éppen, vagy milyen feladattal bízták meg, mindig szakított néhány
percet arra, hogy meggyőződjön róla, jól van-e, és segítsen neki, ha bajba került. Soha nem fedte fel magát előtte, de mindig ott volt, mikor szüksége volt rá, és nem állt szándékában ezen változtatni. Úgy hitte, ez a legkevesebb, amit megtehet, ha már az egyetlen személy, aki gondoskodhatott volna róla, az ő keze által pusztult el.
Magnus tett egy utolsó próbát:
– Légy eszednél Konstantin! Nem szerethetünk bele egy halandóba. Nem szabad!
– Beleszeretni? – fordult felé mosolyogva a férfi. De még a félhomályban is jól látszott, hogy a mosoly nem a vidámságból fakad. Hideg volt és öröm nélküli, inkább illett rá a vicsorgás elnevezés. – Testvérem, te elfelejted, kivel beszélsz. Vagy már nem emlékszel rá, milyen erényt birtokoltam a Kitaszítottá válás pillanatában? A szeretetét. A szeretet erényét veszítettem el azon a napon. Neked kell magyaráznom, mit jelent ez? Tudod jól, hogy képtelen vagyok szeretni. Tehát, megnyugodhatsz. Nem fenyeget az a veszély, hogy beleszeretek bárkibe is.

Ismertető:

Az angyalok azért teremtettek, hogy a halandók segítségére legyenek. Mindig is léteztek, és mindig is létezni fognak. Közöttünk járnak, számunkra láthatatlanul, végigkísérik életünket, ott vannak születésünknél, halálunknál, létünk minden egyes percében. Vigyáznak ránk, óvják lépteinket, és mikor eljön az idő, átkísérnek a túloldalra.

Konstantin elkövette a legnagyobb hibát, melyet őrangyal véthet: halála óráján megóvta a rábízott emberi lény életét. Ezért pedig a létező legszigorúbb büntetésben részesült: Kitaszítottá vált. Hogy bűnét jóvátegye, tovább őrzi a halandókat, ám egy nap találkozik a végzetével egy gyermek személyében.

Kaitleen megismerkedett a halállal és megtudta, hogy annak csodaszép borostyánszeme és gyönyörű hófehér szárnya van.

A lányt folyamatosan rémképek gyötrik, a múlt és a jövő szörnyű eseményei egyaránt kínozzák. Mivel képtelen szabadulni a látomásoktól, mindent megtesz annak érdekében, hogy elnyomja őket.

Angyal és védence sorsa egybefonódik. A múlt démonai feltámadnak, a jelen pedig megtelik ármánnyal, harccal, bosszúval és szerelemmel.

A Kitaszított angyalok visszatérnek a sorozat első kötetében.

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Mások ehhez vásárolták
Hasonló termékek

Copyright © 2009 - 2017 Adamo Books Kft.

OTP Bank - Általános ügyféltájékoztató