Az Ardonne-tavon 10 óra 16 perc
A Bella orra most is kelet felé mutat, az elmúlt másfél órában a jacht elhúzott a tó középső szűkülete mellett. A köd már csaknem teljesen felszakadozott; Horn még szabad szemmel is látja a hegyoldalban fehérlő híres tüdőszanatóriumot. A hajó előtt ismét szétnyílik a sötétzöld víztükör.
A férfi élvezi az utat. Ha kihajol a félig nyitott kabin szélvédő üvege mögül, arcába vág a szél. Erős, kemény szél, ereje van, vág. De ahhoz mégis gyenge, hogy hullámokat keltsen, igazi hullámokat. Horn hadnagy nem is tudja, honnan van a vérében ez a vágyakozás a tenger iránt. Ha Swilandnak lenne tengere, talán hajóskapitány lett volna. Vagy ... akkor-is rendőr? Igen ... Mégis rendőr. Itt önmaga lehet, itt kiteljesítheti mindazt, ami valahol mélyen lapul benne. Hiszen már gyermekkorában is gyűlölt minden erőszakot: az oktalanul verekedőket, a sunyi kis gáncsolókat, a tolvajokat. És ha erő vagy tekintély híján nem léphetett közbe, a fogát csikorgatta tehetetlen dühében. Ez az érzés akkor tűnt el, amikor kijött a rendőrtiszti akadémiáról. Nem volt többé sem gyenge, sem magányos.
A motor halkan duruzsol. A Kék-fokot már távcsővel sem lehetne látni, messze maradt mögötte. "Jól haladunk" - gondolja a hadnagy. A fedélzeten mindig többes számban beszél, akkor is, ha egyedül van. Mert úgy igazán ott soha nincs egyedül - a Bella a társa. Horn már megszerette a hajót.
Ott áll a kormánykerék mögött, tekintete a vízen, közben azon töpreng, mit kéne még vennie, hogy a Bella felszerelése teljes legyen. A konyhának nevezett kis fülkébe nem ártana még egy világítótestet szereltetni, és könnyű műanyag tányérokat is kell venni. A háló-étkezőbe is szerelhetne a mennyezet alá két hangfalat, hogy a rádió vagy a kazettás magnó műsorát sztereóban foghassa ott is. Szóval egy kazettás magnót is kell majd venni. Mert hát nem lesz ő mindig egyedül a hajón. Jó társaságra bizony számíthat, és nem is lenne rossz, szombat-vasárnap egy helyes, hosszú hajú lánnyal nekivágni a tónak.
Megcsendül a rádiótelefon. Horn dühösen pillant a készülékre. Az őrnagy ötlete volt, és pont most... A fenébe!
Felveszi a kagylót.
- Horn hadnagy? ...
Megismeri Argenter őrnagy hangját. No persze, ki más is lehetne!... Hívószámát csak a minisztériumban ismerik.
- Én vagyok, őrnagy úr. Jó reggelt.
- Jelentse, hol tartózkodik jelenleg!
Az ezredes hangja szigorú. Szolgálati. És gyorsan beszél, mint aki egyetlen másodpercet sem óhajt feleslegesen elvesztegetni. Horn sejti: történt valami, önkéntelenül átveszi hát ugyanazt a stílust. Szabatosan, érthetően beszél, és gyorsan. Nem tudja, elégedett-e ezzel az őrnagy, mert amaz már mondja is:
- Kettes kategóriájú esemény történt, Horn. Azonnal a helyszínre kell mennie. Az embereit most szedik össze. Helikoptert küldök, a többit útközben tudja meg.
- És a Bellával mi lesz? - kérdi Horn, nem egészen előírásszerűén. És keserű csalódással a hangjában.
- Miféle Bellával, az egy nő? - kérdi az őrnagy.
- Nem, a hajóm neve.
- Küldök valakit, aki Langenbe viszi.
A készülék kattan. Horn megtörli a homlokát. A térképre nincs szüksége, volt már Langenben. Emlékszik, van ott egy egészen rendes jachtkikötő.
Közben az őrnagy szavai motoszkálnak a fejében. "Kettes kategóriájú esemény", az komoly dolog. Azt jelenti, hogy az ország egyik fontos objektuma került veszélybe.
Tíz percnél több nem telik el, fekete pont bukkan fel a tó fölött. Gyorsan közeledik. A zaj csak akkor csap a hadnagy fülébe, amikor a helikopter már majdnem a Bella fölé ér. Horn leállítja a motort, magához veszi okmányait. A narancsszínű csuklyás műanyag esőköpenyt egyenzubbonyra váltja. Közben a helikopter lebegni kezd a hajó fölött, aztán elválik tőle egy fekete, zsákszerű valami - egy ember. Az emelőszerkezet acélkábele gyorsan ereszti alá a férfit. A hadnagy látja: annyi idős lehet, mint ő. Ügyesen elkapja a fedélzet korlátját. Horn már ott áll mellette, a kábelhez erősített hideg vasfogantyú a tenyerébe simul.
- Langenbe viszem a hajót, hadnagy úr! - közli vidáman a fiatal rendőr őrmester.
- Oké, a kulcsokat adja le a kikötőrendőrségen!
- Úgy lesz, hadnagy úr!
Horn már a levegőben lóg. Mielőtt intene a pilótának, máris érzi, hogy emelkedik. A csörlő gyorsan tekeri fel a drótkötelet. A Bella eltörpül a távolban.