Kondorok ellen

ebook

Szerző: Nemere István

Kiadó neve: Adamo Books

Méret: 755 KB

Kiadás éve: 2011

Állomány formátum: epub, pdf, prc

epub ISBN: 978-615-5184-03-1

prc ISBN: 978-615-5184-04-8

pdf ISBN: 978-615-5184-02-4

prc Méret: 579 KB

pdf Méret: 383 KB

pdf Oldalszám: 70

Ára: 799 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

I.



A repülőgép sebesen száguldott az óceán fölött.
Odakünn éjszaka volt. Az utasok a nagy magasság miatt nem láthatták a végtelennek tetsző tengert. De nem is kereste egyetlen tekintet sem; a székekben fekvő-ülő emberek álmosan bóbiskoltak a hatalmas óriásgép gyomrában. Néha egy-egy stewardess ment el tálcával a kezében.
Ray Gam is ott ült közöttük. A férfi arcán fáradtság látszott, de a benne feszülő energiák miatt még aludni sem tudott most. Még mindig az események hatása alatt állt. Olyan gyorsan történt minden… „Barátja” – akit gondolatban sem nevezett másképpen, nehogy lebuktassa őt – ma délben hívta fel. A semmitmondó pár mondatból idegen nem értett volna semmit. Ha véletlenül a francia elhárítás a nyomára akadt, és lehallgatja a telefonját, semmit sem tudhat az ügyről. Amikor a találkozóra indult, nagyon óvatos volt. Mint máskor is. „Ezért élek még” – tette hozzá most gondolatban. Hogyan is volt hát? A barátja egy eldugott kis vidéki étteremben várt rá, mostanában évente kétszer-háromszor ott találkoztak. Mindig akciók előtt. Ray pár éve Dél-Franciaországban élt, természetesen álnéven. Igazi nevét évek óta nem hallotta senkitől – „barátjától” sem.
„Most aztán kösd fel, a fehérneműt, Ray, ahogy otthon mondják. Ez a dolog fontosabb minden másnál, amit eddig tettél. Most rólunk van szó, a hazáról, érted?” És egy újságból kivágott cikket adott neki. Ray villámgyorsan átfutotta, és minden világos lett előtte. Nem ijedt meg, nem háborodott fel. A szomszéd ország diktátora Argentínában Kondor típusú közép-hatótávolságú rakétákat vásárol… „Mivel messze környéken nincs más ellensége, csak velünk vitázik folyton, hát nyilvánvaló a célja: minket akar megfélemlíteni. Vagy ha valóban összecsapásra kerül a sor… A mi városainkat pusztítaná el velük.” Ray a fogát csikorgatta. Az az ember, a diktátor őrült, ezt már nemcsak politikai körökben hangoztatják egyesek. Az egomániás elmebetegről szóló vélemények már nyilvánosságot. kaptak nemegyszer. Ettől persze nem rendült meg a Vezér trónja, sajnos.
„Ahogyan téged ismerlek, már elő is készítettél valamit” – mondta Ray. Barátja talán tíz évvel volt idősebb nála. Mindig vidámnak látszik, de belül persze nagyon is komoly. Kopaszodik, egyre jobban. És elegáns; amióta csak ismeri, olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Jómódú nyugati üzletembernek látszik, és Ray sejtette – mert hisz nem kérdezett rá –, hogy valójában „falból” tényleg van valamilyen kis vállalata. Ő sem bukhat le.
– Természetesen. Még ma este elindulsz Buenos Airesbe, aztán hajnalban abba a vidéki kisvárosba, ahol a hajó rakodik. Nem kevés pénzünkbe és törődésünkbe került, míg megtudtuk, hol van most a hajó… Az adatokat erre a cédulára írtam, tanuld meg őket, és égesd el. Van ott egy emberünk, neki már szóltam. Valamit kombinál, hogy feljuss a hajóra. Aztán… Tőled függ. Minden fogás meg van engedve, ezúttal nem kell tartanod semmiféle nemzetközi visszhangtól. A tét óriási, érted…? Itt egy telefonszám, ezen kapcsolatot tarthatunk.
…A repülőgép zúgása csaknem álomba ringatta. De tudta, aligha alhat el. Pedig szükség lenne az erejére, pihenten kell érkeznie. De túlságosan közel vannak Buenos Aireshez. Hamarosan leszáll a gép. Hamar kiderül, tud-e már az ellenfél az érkezéséről? Ezt a változatot sem szabad kizárnia, soha. Hiszen az ellenségnek ugyancsak vannak szemei, fülei, akadnak sokfelé beépített emberei. Éppen elégszer hallotta, hogy a Vezér titkosszolgálata minden földrészen ügyködik.
Másfél órával később ott állt a repülőtér kijáratánál. Már túl volt az útlevélvizsgálaton, a vámnál pedig ügyet sem vetettek rá. Közepesen gazdag, magányos európai turistának nézték, és így volt jó. Senki sem figyelt fel rá. Tehát még nem tudják… Fegyvertelen volt, de ez nem izgatta. Néhányszor körbement a nagy hallban, vállára vetett utazózsákjával nem túl gazdag európai turistának hihették valóban. Egy cipőpucoló gyerek ráakaszkodott, alig tudta elhessegetni. Odakünn már pirkadt, amikor végre taxiba ült. A Belvárosba vitette magát. Volt már egy kicsiny címjegyzéke. A taxis – alacsony, vidám arcú, bajuszos férfi – mindenáron rá akarta beszélni, hogy drága szálloda helyett szálljon meg a sógoránál, van ott kiadó szoba, nem is egy! De Ray csak legyintett, sőt úgy tett, mintha a pergő spanyol szöveg nagyobb részét nem is értené. Pedig azért elég sokat kapiskált belőle. Nem hagyhatott nyomot esetleges üldözőinek. A taxis nem tudhatja, hová ment később. Ezért kiszállt a taxiból a legfényesebb sugárúton, nézte a kirakatokat, az embereket, fel-alá járkált, míg meg nem győződött róla, hogy itt sem követik. Akkor fogott egy másik taxit, és az északi buszpályaudvarra vitette magát.
Megtudta, hogy az első busz hajnali fél hatkor indul Los Castillos irányába. Vett egy jegyet, majd behúzódott a legbelső váróterembe. Csak indulás előtt tíz perccel jött elő. Szerencsére több európai külsejű férfi és nő volt az utasok között. Olyanok is akadtak köztük – tudta meg szavaikból –, akik az uruguayi határra igyekeztek. A jármű lassan megtelt, és alig pár perces késéssel elindult. Több mint egy óráig tartott, míg kikeveredett a nagyvárosból. Ray annak előtte nem járt Argentínában, s most megdöbbentette a tömeg, a nyüzsgés. A városban élhet az ország lakosságának jó része, gondolta. Mindenfelé autók, a járdákon valóságos népvándorlás folyt. Csak a külvárosokban változott a kép, mind több lett az üres térség a házak között, néhány rémisztő külsejű romos nyomornegyed után végre szántóföldek következtek. Itt szeme megpihenhetett a síkságon, tekintete messzire kalandozott.
Csaknem dél volt, mire meglátta a tengert. Néhány kisebb kikötővárosban megálltak, új utasok szálltak fel. Itt-ott füstölgő gyárkéményeket is látott. Éhes és szomjas volt, de nem mert leszállni sehol, nem tudta, meddig állnak. Nem akart kockáztatni; kérdezősködésével csak fölöslegesen hívta volna fel magára a figyelmet. Tudta a barátjától, hogy errefelé több fontos hadiipari komplexuma van az argentin hadseregnek. Ha ez igaz, az elhárítás is éberebb lehet. Ha ugyan van ilyesmi egyáltalán. Valami azt súgta Raynek, hogy úgy igazából nem az argentinoktól kell tartania.
– Los Castillos! – kiáltotta a sofőr, amikor újabb házak közé futottak be. A tenger már nagyon közel volt, el-eltűnt a házak mögött, majd kibukkant ismét. Ray vállára dobta zsákját, és amikor a szerény méretű és külsejű főtéren megállt a jármű, határozottan lépett le róla...
 

Ismertető:

A könyv újabb Ray Gam-történet. Egy kelet-európai diktátor Dél-Amerikából szerzi be fenyegető rakétáit. A tengeren szállított rakomány mellett azonban ott van már régi ismerősünk, a szuperügynök Ray Gam, és indián társa. Ketten nagy küzdelemben semmisítik meg a halált hozó fegyvereket.

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Mások ehhez vásárolták
Hasonló termékek

Copyright © 2009-2023 Adamo Books Kft.